Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)
ALFÖLD
Telonium-nak (malomvámnak) hívták a megőrölt terményekből a molnárnak járó részt is. Teribulum, Stomp (Stumpf) : zúzó, kalapács. A pónzveröházban ércfeldolgozáshoz használták, a kallómalomban, kölyüben a posztó vagy a magvak döngölésére. Terra deserta, terra desolata, 1. deserta. Terra extirpatitia: irtványföld. A parasztság az ország földjeinek művelhetővé tétele, a szántógazdálkodás kiterjesztése során már a XII — XIII. században sok helyen kifogyott a könnyen feltörhető földekből, és a legnehezebb munkára, erdősbozótos, mocsaras területek kiirtására kényszerült. Éppen mert az ilyen földet a paraszt a maga munkájával tette termővé, az irtás a nemesi földtulajdon megszilárdulása után sem tartozott a jobbágytelek úrbéres földjei közé ; jog szerint nemesi majorságföld maradt, s így állami adót sem kellett utána fizetni, a ránehezedő földesúri teher pedig kevesebb volt az úrbéres birtokénál. Minthogy nem tartozott a jobbágytelekhez, a parasztok egymás között adhatták-vehették, szinte polgárok módjára örökölhették. Irtást földnélküli zsellér is szerezhetett magának, a több igaerővel, munkaeszközzel ós pénzzel rendelkező gazdagparasztságnak azonban általában több és nagyobb terjedelmű irtása volt. Egyes esetekben az irtott föld idők folyamán észrevétlenül az úrbéres földek közé került, s irtás jellege feledésbe ment. Akadtak, bár kisebb számban, földesurak által irtott ós majorsági kezelés ben tartott irtványok is. A XVI. századtól, amikor az urak majorsági földjeik gyarapítása céljából minden talpalatnyi területet igénybe vettek, kezdték kötelezni a jobbágyot, hogy irtás előtt engedélyt kérjen. Ugyanez idő tájt szaporodott el az irtásföldekből való kibecsültetés szokása. A törvények megengedtek, hogy a földesúr a föld műveltté tételének megtérítéseként fizetett összeg ellenében magához váltsa az irtást. Erre került sor csaknem mindig, valahányszor a jobbágy elköltözött földesurától. Terragium: 1. census, 2. (ritkábban) arenda. L. ott. Tihája (ketüdá) : az egy-egy török fegyvernem élén álló parancsnok (aga) helyettese. Tikfi: csirke. Tikmony: tyúktoj ás. Tiszttartó, officialis: az uradalmi tisztek összefoglaló neve. Máskor az udvarbíróval (provisor) azonos funkciójú uradalmi tisztet, vagy ha külön provisor volt, a rangban utána következőt hívták így. L. még : officialis, provisor. Tized, 1. décima. Tömlő-pénz: a parasztok valószínűleg az egykor tömlőben beadott túrószolgáltat ásmegváltásaként fizették. Tönköly, 1. spelta. Tractus, 1. calcatura. Traiectus, 1. vadum. Tricésima, Dreissigst: harmincadvám. Ennek a vámnak, amelyet az országba behozott és t az országból kivitt áruk után szedtek, eredete a XII — XIII. századba nyúlik vissza. Nagysága nem egyezett pontosan az áruk értékének harmincadrészével. Az uralkodó időről időre kiadott vámszabályzatokban állapította meg az egyes -— áruk után fizetendő tarifát (vectigal). A harmincadfizetés alól csak a nemesek által saját használatukra behozott, illetve saját gazdaságuk termékeiből kivitt áruk voltak mentesek. A legtöbb szabad királyi városnak külön kiváltságként nyert kedvezménye volt a harmincadfizetésnél, a kedvezmény érvényesítése azonban rendszerint nem ment könnyen. A harmincadot az országhatárokon, illetve a nagyobb kereskedelmi központokban felállított harmincadhivatalok szedték be. Ezek a hivatalok általában a Magyar Kamara szervezetébe tartoztak, egyes nagy jövedelmet biztosító állomásokat azonban a bécsi udvar az Alsó-Ausztriai Kamara alá rendelt. Az ország három részre szakadásának idején a királyi, a török és az erdélyi országrész külön vámterület volt, tehát az egyikről a másikra átvitt áru után is harmincadot kellett fizetni. Triticum mixtum, 1. mixtum. Triticum, triticum purum: búza. Truta: pisztráng. Tusoria panni, 1. mola pannifica. Türbannwein (Dürrbannwein), 1. educillatio. Urbura, Urber: bányabér. Eredetileg a magánosok által bányászott ércbőla királynak járó rész, amelyet azonban a király gyakran (részben vagy egészen) átengedett
