Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

ALFÖLD

Saginatio: hizlalás, főként sertóshízlalás. Rendszerint a molnárok szolgálmányai közé tartozott, hogy a malomban levő korpán, hulladékon a földesúr számára évenként bizonyos számú sertést hizlaljanak. L. még : mola. Sajtpénz: az az összeg, amelyet a parasztok az egykori sajtszolgáltatás megváltásaként fizettek földesuruknak. Salnitrum: salétrom, a lőszergyártásnál nélkülözhetetlen anyag. Sanguinis missio: vérontás, sebesítés, vérzést okozó bántalmazás, amelyet az úriszék vagy a falusi bíró (tanács) előtt is bepanaszolhattak. Sanguis missus: kiontott vér. Sarlópénz: az a pénzszolgáltatás amelyet a földesurak aratáskor gabonakilenced helyett szegényebb parasztjaiktól szedtek. (Azoktól, akiknek olyan kevés gabonájuk termett, hogy nem lehett megtizedelni és azoktól, akik részes aratóként másoknak dolgoztak.) Satrapa: alsóbbrendű uradalmi alkalmazott. Tisztsége, úgy látszik, a majorosénak felelt meg. Saxatilis: kövihal. Schiffmühle, 1. molendinum navale. Scultetus, Schultheiss: soltész, a Felvidék szlovák-, német- és magyarlakta területein használatos kifejezés. A korábbi középkorban azokat a telepítvónyeseket nevezték így, akik vállalták, hogy embereikkel bizonyos területet művelhetővé tesznek és betelepítenek. A soltészok egyúttal a telepeseknek kiváltságokat élvező bírái is voltak s felelősek a falu kötelezettségeinek teljesítéséért. Tisztségük gyakran öröklődött, szerencsés esetekben országos nemességet is nyerhettek. Később a soltész már csak falusi bírót jelent. A forrásszöveg néha a soltészhoz hasonló funkciójú kenézt is scultetusnak nevezi. L. még : kenéz. Sedes dominalis: úriszék, a feudális korszak földesúri bíráskodásának bírói fóruma, amelyen az úr hatósága alá tartozó parasztoknak egymás közti és uruk elleni pereit tárgyalták. Ha az úrnak pallosjoga volt, akkor olyan bűnügyek is úriszéke elé tartoztak, amelyek elkövetőire halálbüntetést lehetett kiszabni. A tárgyalást a földesúr vagy az általa megbízott tiszttartó vezette. Az úriszék volt az autonóm paraszti bíráskodás felebbviteli fóruma, tőle viszont a megyei sedriához lehetett fellebbezni. Senatus: városi vezetőség (bíró ós esküdtek). Sepum, 1. sevum. Serifaher: lakatos. Serra: fűrészmalom. Erdős vidékeken a földesúr gyakran tartott fenn fűrészmalmot, ahol a fatörzseket deszkává, zsindellyé dolgozták fel. Máskor polgárok vagy jobbágyok voltak a vállalkozók, tőlük a földesúr, mint az erdő és a fűrésztartási jog (királyi haszonvétel) tulajdonosa, bért követelt. Servitium, labor, robota, Robothen, szer járás, úrdolga: robot. A, parasztsága termény és pénzszolgáltatások mellett, a feudalizmus kezdeti időszakától fogva munkaszolgáltatással (robottal) is tartozott földesurának. A majorgazdálkodás kiépülése előtti időben ez még nem jelentett nagyobb megterhelést : a kis terjedelmű urasági földek megművelése mellett inkább fuvarból és a vár vagy ház körüli szolgálatból állott, s heti egy napot is alig tett ki. A XVI. század elején több helyen fokozódott-már, de nem vált még súlyossá. Az 1514. évi törvény országosan heti egy nap robotot írt elő, s az 1548. évi törvények, amelyek pontosan körülírták a teljesítés módját, általában ugyancsak heti egy napról beszélnek ; ezt őszi, tavaszi vetésnél, szőlőmunkánál, aratásnál ós szónakaszálásnál kellett a jobbágynak ledolgoznia. Aratás idején heti 2 napot is kívánhatott a földesúr, de ebben az esetben a második napok fejében ugyanannyi ideig tartó robotmentesség járt; a robotnapok száma évi 52-nél nem emelkedhetett többre. A törvény szövegezése azonban éppen arra mutat, hogy a megnövekedett majorsági földek már ekkor több munkáskezet követeltek, s különösen a korszerűen gazdálkodó földesurak a megengedettnél jóval nagyobb robotköve teleseket támasztottak, amit a törvénynek kellett volna meggátolnia. A század második fele döntő változást hozott : sok uradalomban heti 2, majd 3 napra emelkedett az úrdolga, végül meghatározatlan mennyiségűre: a jobbágyok „minden munkát", „amit parancsolnak nekik", tartoznak elvégezni. A XVH. század első évtizedei általánossá tették és megszilárdították a fejlődésnek ezt az irányát. Sok helyen a teljesítendő idő helyett mind erősebb hangsúlyt kap az elvégzendő munka, hiszen ez kedvezőbb a földesúr számára. Saját földje megművelésére a parasztnak gyakran alig marad már ideje; gyakoriak a panaszok,