Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

ALFÖLD

Mut zab: olyan zabbeszolgáltatás, amelyet a kilenceddel szemben a terméseredménytől függetlenül, előre meghatározott mennyiségben szedtek, (Neve a „mut" űrmértéknévből való.) Nisus: karvaly (idomítva vadászatokon használták). Nona, Neuntel, Neündl: kilenced. Azokat a változatos mennyiségű és minőségű terményadókat, amelyeket a jobbágyok már a feudalizmus kezdete óta fizettek uraiknak; az 1351. évi törvény kísérelte meg először — legalább részben — egységesíteni. Elrendelte, hogy gabonából és borból ezentúl minden földesúr a termés kilencedét köteles beszedni parasztjaitól. Mennyiségileg ez, minthogy az egyházi tized behajtása után szedték, ugyancsak a termés tizedrészét jelentette. E rendelkezések nyomán ugyan valóban sokhelyütt módosult a paraszti terményadók szedésének rendje, sőt a törvény a jobbágyság jogi egységesítésének is alapjává lett, az ország hatalmas területein azonban további századokon át sem gyökerezett meg a kilenced, és a terméstől függetlenül előre meghatározott mennyiségben szedett „akógabona" járta helyette. A kilencedet a mohácsi csata utáni két évszázadban is csak az ország egy részén követelték. Nonator: kilencedszedő. Nyilas: a közös szántóföldekből (vagy a szántók mintájára rétekből, erdőkből) nyíl szerinti osztással egy-egy gazdára jutó rész. Obláz: vízleeresztő, kifolyás, árok (a német Ablass szóból). Oberrichter, 1. iudex. x Ochsenmühl: ökörrel hajtott szárazmalom. ^ Oenopolium, oenopolium siccum, 1. educillatio. Officialis, Amtmann: földesúri tiszt, a földesúrnak a birtokigazgatásban, rendfenntartásban, igazságszolgáltatásban s szükség esetén közfunkciókban is működő alkalmazottja. Az egyes tisztek munkaköre több-kevesebb pontossággal elhatárolódott egymástól (praefectus, várnagy, számvevő, udvarbíró, számtartó, kulcsár, kasznár stb.). Nekik kellett a gazdálkodás tervezetét kidolgozni, a munkát beosztani ós ellenőrizni, a termény- ós pónzjövedeimeket, a bírságokat beszedni, az épületekre és a gazdasági eszközökre felügyelni, urbáriumokat, számadásokat készíteni, úriszéki tárgyalásokon vagy önállóan hozott ítéletek esetén a földesurat képviselni. Némelyikük az uradalom hadi népét is irányította és a hadfelszerelés gondját is viselte. A földesurak gyakran külön utasításban jelölték vagy jelöltették meg feladataikat, kötelességeiket, pontos elszámolást követeltek tőlük ós megkívánták, hogy a bevételeket minden módon gyarapítsák. Hatalmukat gyakran saját hasznuk növelésére használták fel ós túlzott pénz-, termény- és robotköveteléseik nyomán többszörös teher nehezedett a parasztságra. Az officialis általában nemesi származású, a földesurak azonban nem egyszer parasztjaikat is tiszttartói funkcióval bízták meg. Officina conflatoria: olvasztómű, a pónzverőháznak fémek olvasztására szolgáló üzeme. Officina ferraria, officina ferri: vasmű, hámor, kohó, esetleg csak kovácsműhely. Officina mtriolialis: gálicmű, a pónzverőház egyik üzeme. A gálicvíz (vitriolum) a kohászatnál használatos vegyi anyag volt. • Officiolatus: különleges szolgálatra igénybe vett parasztember, aki ezért rendszerint valamilyen mentességben, kedvezményben is részesült (bíró, ispán, drabant, iparos stb.). Oppidum: mezőváros. Már a XHI — XIV. század óta, a királyi városok nagyobb számban való alapításával egy időben, szokássá vált, hogy magánbirtokosok paraszti falvai földesuraiknál különféle kedvezményeket harcoltak ki maguknak. Leginkább a jó ós tágas földekkel rendelkező vagy kereskedelmi utak mentén fekvő s így népességszámban ós vagyonban gyorsabban, gyarapodó községekből lettek ilyen mezővárosok : rendszerint nagyobb pénzösszeg lefizetése útján nyertek vásártartási jogot, szolgáltatáskedvezményt, nagyobb fokú autonómiát. A földesúri census egy összegben való fizetése azt jelentette, hogy elszakadt az a közvetlen szál, amely a jobbágyot a szolgáltatásokon keresztül földesurához fűzte ; a mezőváros lakói nem az úrnak fizettek közvetlenül, hanem saját elöljáróságuknak. A kiváltságok elnyerése után a mezőváros helyzete rendszerint még erősebb ütemben javult ós a környék jobbágyai közül még többen igyekeztek oda, szabadabb élet és jobb boldogulás reményében. A beköltözők főleg két táborból : pénzüket befektetni kívánó meggazdagodottak és földjüket vesztett szegények közül kerültek ki, s ezzel a mezővárosokban megindult vagyoni-társadalmi rétegződést — amely a falukónál úgyis jóval nagyobb méretű volt — tovább fokozták. Különösen az Alföld nagy állattartó-marhakereskedő parasztvárosaiban