Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

ALFÖLD

Kenéz. A kenézek a kárpátaljai orosz és a román parasztságnak Magyarországon már a XTTT — XIV. század óta ismert vezetőrétege, ők kötöttek a földesúrral megállapodást egy-egy terület benépesírésére, a megtelepítendő lakók kötelezettségeire és mentesítéseire vonatkozóan, ők toboroztak az új helyre telepeseket, vezették, ha kellett, az* irtás ós berendezkedés munkáját, és később is a falu bírói funkcókat gyakorló, kiváltságokat élvező kenézei maradtak. Tisztségük öröklődött és utódaik szerencsés esetben a helyi nemességet biztosító privilégiumot, sőt az országos nemességet is elnyerték. Ha a kiváltságot nyert kenéz utódai elszaporodtak a községben, egy időben csak egy viselt közülük valóságos bírói (főkenézi)tisztet, a többinek csupán korlátozott kedvezményei voltak. L. még : soltész. Kerék malom (egy, két stb. kerék malom), 1. mola. Keretágy (Kirtag, Kirchtag) : búcsú. Kilenced, 1. nona. Konyhaélés, 1. census culinarius. Kopane, kopan: irtvány (szlovák nyelven). Korcsmállás, 1. educillatio. Korcsolyás: borszállító. Közvám: malomvám, az őrölt gabona bizonyos hányada, amelyet az őrletőknek az őrlés munkadíjaként a malomban kellett hagyniok. L. még : mola. Külön kenyeres: külön háztartásban élő parasztember. Labores manuales (kézi robot), labores currules, iugales, pecorales (igás robot), 1. servitium. Lakó, 1. inquilinus. Lamina ferri: laposra kivert vas, amelyet vashámorokban állítottak elő. Lampetra, lampreta, chyko: csík, mocsarakat kedvelő halfajta, egykor szegényeknélgazdagoknál egyaránt kedveTl étel. Landmühl, 1. mola sicca. Láz: tisztás, irtás, hegyilegelő. Lehen, 1. sessio. * Levare causam: a pört „fölvenni", megindítani. Libertinus, libertus, liber: szabad, szabados. A XV. század óta szokássá vált, hogy a földesurak egyes jobbágyaikat katonai, telepítői vagy más szolgálataik fejében, esetleg pénzösszeg lefizetése ellenében, földesúri terheik egészétől vagy egy részétől felszabadították és így az egységes jobbágyosztályból kiemelték. Hasonló helyzetbe kerültek azok is, akik nemes nőt vettek feleségül, vagy paraszti apától ós nemes anyától származtak. Különösen sok libertinus - volt a földesúri mezővárosoknak iparosmestersóget folytató parasztjai közt. Akadt a szabadosok között az úr háztartásában szolgáló ember is. A „szabadság" nem jelentett a jobbágyi kötelezettségektől való teljes mentességet. Gyakran a felszabadítást rögzítő irat maga is hangsúlyozta, hogy az aktus után a szabadosnak urát híven kell szolgálnia. A szolgálat általában a jobbágyokénál könnyebb, katonai vagy levélhordói szolgálat volt, de gyakran pénzszolgáltatás és robot is járult hozzá. A földtulajdon az úré maradt, és a szabadosi öröklési jog is erősen korlátozott volt. A szabadosi állapotot megszüntethették vagy másra ruházhatták. A királyi adó és dézsma alól a földesúri kiváltságolás az esetek túlnyomó részében nem mentesített. Exemptusokn&k általában a rövidebb, meghatározott időtartamra mentesítetteket nevezték, de hívták őket libereknek is. Új telepítésű községek lakói, üres telkekre költözöttek, vagy háborús és tűzkárt szenvedett jobbágyok, zsellérek a földesúri ós állami adó alól néhány évre mentesek voltak. Inscriptitius azt a személyt jelentette, akire a tulajdonos (rendszerint szolgálatáért vagy pénz fizetése fejében) időlegesen „ráírt" valamilyen birtokot és aki mindaddig mentes volt a szolgáltatások alól, amíg a földesúr az „inskribált" összeget vissza nem fizette. Libones: kalácsok (liba). Lichmina, ellichna: fonal, gertyabél (licia). Licium candelarum: gyertyabél. Lignatio, faizás: erdőhasználat. A jobbágyoknak az ősi közös földhasználat maradványaként a község határáho z tartozó erdőkben sokáig joguk volt tűzifát, épületfát vágni. Ezt a jogot nevezték faizásnak, az erdőt „faizó erdőnek". Erőteljes korlátozása a XVI. századb an indult meg : a földesurak egyre több erdő használatától tiltották el a parasztok at, másutt bért követeltek a favágásért. Litis ingressus: 1. perindítás, a pör megkezdése, 2. a pör folyamán a kezdeti, alaki rósz után következő érdemi résznek, az ún. „per derekának" megindítása.