Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

ALFÖLD

NOMENKLATURA Ebben a jegyzékben az urbárium-szövegeknek azokat a szakkifejezéseit magyarázzuk amelyek a XVI—XVII. századi magyarországi agrárgazdálkodásra, a parasztságot érintő egykori földesúri, magyar és török állami, valamint egyházi igazgatásra és jogszolgáltatásra, továbbá a falusi iparra és a kincstári pénzverésre vonatkoznak. ( Az igazságszolgáltatást érintő terminusok magyarázatában Varga Endre volt szíves segítséget adni.) A különböző nyelvű, de azonos fogalmakat fedő kifejezéseket általában a latin alaknál csoportosítottuk, a többinél csak utaltunk erre a névalakra. Abajdóc, 1. mixtum. ' Abara, abora: hosszú árbocokon fel- és lefelé tolható, zsindelyes tető, a széna szárazon tartására szolgáló építmény. Accusatio: vád. Falusi bíró, illetve községi tanács, úriszék vagy felsőbb bírósági fórumok előtt egyként elő lehetett terjeszteni. Accusatio potentialis: hatalmaskodás vádja. L.: actus potentiae. Actio: vád, kereset, panasz ; a falusi bíró, illetve községi tanács és az úriszék törvénykezési gyakorlatában éppúgy, mint felsőbb bíróságokéban. Actor: felperes. Mint más bíróságok előtt, úgy a falusi bírói, illetve községi tanácsi és űriszéki törvénykezés gyakorlatában is az a személy, aki a vádat, panaszt, keresetet előterjeszti. Actus potentiae, actus potentiarius: hatalmaskodás. A feudális kor földesúri joggyakorlatában a birtokháborítástól a halált okozó súlyos testi sértésig különböző cselekményeket jelentett. Falusi bíró és ririszék előtt birtok vagy ingóságok jogtalan elfoglalását, háborgatását, személyek letartóztatását, bántalmazását értették rajta. Aestuarium: árterület, folyóval időnként kapcsolatban álló kiöntéses térség. Aga, agha: a török szóhasználatban 1. úr, 2. parancsnok. Ako, ako tritici, akonália: gabonaakó. Eredetileg űrmérték, utóbb annak a gabonaszolgáltatásnak a neve, amelyet — a kilenceddel szemben — az évi termésmennyiségtől függetlenül és nem minden gabonafajtából szedtek. Alajbég (alajbej): a szandzsákbég helyettese, szpáhik parancsnoka. Allodium, allodiatura, Maierhof, Hof: major, majorság. A birtokosokat a feudális rend megszilárdulása óta minden falujukban megillette a művelhető földnek (szántónak, rétnek, kertnek) legalább akkora hányada, amekkorát egy-egy helybeli jobbágycsalád használt. Egy idő után a közös legelőből, erdőből, halászóhelyből is külön darabokat hasítottak ki maguknak, és alkalomadtán szőlőt telepítettek, erdőt irtottak, halastavat ásattak saját használatra. Ezeket a földesúri kezelésben álló földeket hívták a jobbágyok által birtokolt úrbéres földekkel szemben majorsági, allodiális földeknek. Irányító központjaik, a voltaképpeni majorságok, aliódiumok rendszerint ott alakultak ki, ahol nagyobb számú nemesi állatállomány bizonyos szolgaszemélyzet helybentartását tette szükségessé. Ilyen helyeken személyzeti lakások, állatok elhelyezésére meg gazdasági eszközök és termények tárolására szolgáló épületek, esetleg malmok, sörfőzők stb. emelkedtek. A majorságok munkaeröszükségletét nagy részben úrbéresek robotoltatásával fedezték, csupán a major irányításához és az állatgondozáshoz s néhol még a szőlő- ós kertműveléshez, a halgondozáshoz, erdőörzéshez, sörfőzéshez tartottak állandó alkalmazottakat (majorost v. allodiatort, majorosnét, bérest, vincellért, kertészt, erdőőrt, sörfőzőt stb.). Máskor az ilyen munkát (akárcsak az 52 Urbáriumok