Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)
Bevezetés
PARASZTI IPAR 19 ben állítottak fel, uradalmak és parasztbérlők egyaránt. Számuk a XVII. században láthatóan szaporodott. 69 Egykori malomiparunk is ugyanilyen fellendülést mutat, időleges és helyi visszaesések ellenére : a fel-felbukkanó pusztamalmok számát meghaladja az újonnan felállítottaké. Alkalmas helyeken a malmok csoportosan, egy községen belül is nagy számban helyezkedtek el : a csallóközi Bodokon 1574-ben 18 malom működött, Csejte városában 1695-ben 10, a Kanizsa patak partján 6. 70 Közelben fekvő községek ugyanakkor malom nélkül maradtak, magasabb hegyvidékeken pedig mindenfelé nagy utat kellett megtennie annak, aki malmot keresett. Az ország malmainak csak egy része volt a földesurak saját kezelésében, a többit tiszttartók, kenézek, parasztemberek, nemegyszer éppen a kisföldű, vállalkozóbb kedvű zsellérek bérelték tőlük. 71 A liszt- és kásaőrlőmalmok mellett nagy számban épültek, különösen a Felvidéken, posztókallók, varga-kölyük is. 72 A malomszerkezeteket általában víz, ritkábban emberi-állati erő hajtotta, az épülethez és berendezéséhez szükséges faalkatrészek, malomkövek szállítása, a malomgátnak, malomhídnak s valószínűleg magának a malomépületnek elkészítése és karbantartása paraszti ácsok, mesteremberek, robotosok feladata volt. 73 A molnár disznóhízlalási kötelezettsége — amit a korpafölösleg tett racionálissá — a XVI. század végétől egyre általánosabbá vált. A talaj kedvező lehetőségeit használták fel a fazekasok, amikor a határban kiásott agyagból edényeket, kemencéket készítettek, s a kőművesek és egyszerű parasztemberek, amikor meszet, téglát égettek, az építkezésekhez homokot, követ hordtak, egy-egy helyen a szikestalajból nyert salétromot főztek, lőport készítettek, a Dunaágakban aranymosást folytattak. 74 A murányi uradalom a XVII. század végén üveghutát működtetett. 75 Kőbányákat a lehetőség szerint városok közelében volt szokás nyitni, hogy a vésett követ mint városi épületek építőanyagát, ajtó-, ablakkövét lehessen értékesíteni. 76 Felső-Magyarország nagymúltú nemesfém- és rézbányászatát a mostoha idők vissza-visszavetették s a gömöri—szepesi vasbányászat válsága is 69 Eger 1558, Csejte 1641, Szepes 1564, 1596, Murány 1699, Szendrö 1690, Szentmiklós 1699. 70 Kanizsa 1530. — Űj és puszta malmok aránya: Pozsony 1574, 1646, Léka 1608, 1670. 71 Felsőlendván 1628-ban három helyen is. — Mészárszékek is gyakran voltak paraszti kézen. 72 „Sutoria pistrilla" (Murány 1672, Nagyrőce). 73 Eger 1558. 74 Gyula 1560 (Simánd), Kanizsa 1530 (Dencs) (,,ollas fictiles . . . de*bent importáré"), Szepes 1596 („[argilla] . . . quam figuli Waralienses pro conficiendis ollis accipere consueverunt"), Murány 1672 (Miglész). — Építkezés, építőanyag (kö, cement, tégla, mész) : Pozsony 1646 (Váralja), Ecsed 1672 (Kisecsed), Szendrö 1570 (Gerse), Palota 1578 („caementum pro usu castri conficiunt et advehunt arenam", Inota). — Mószhordás uo. (Csór), Eger 1558 (Alsótárkány). — Salétrom : Palota 1578 (Alap). — Lőpormalom : Léka 1670 (Léka). — Aranymosás : Pozsony 1574 (Dióspatony, Földémes). 75 1 670. 76 „Lapides pro aedificiis franguntur" (Csábrág 1558, Szentmihály). — „Stainbruch, . . . do man in die Lewtzsch und anderswo Stein bricht zu Fenstern und Tiren" (Szepes 1564, Odorin).
