Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

Bevezetés

a jolsvai családnevek nagy része is iparosfoglalkozásra utal.

59 A Gömör megyei Miglész lakói „leginkább fazekasok",

60 a csábrági uradalom négy hegyifalvából naponta 2—3 szekér faszenet szállítanak Selmecre, hogy ott 1 — 1 rajnai forinton eladják, s emiatt „otthon elhanyagolják háztartásukat", azaz a mezőgazdasági munkát.

61 A felvidéki uradalmak kisipara, természeti adottságaik következtében, komplexebb és fejlettebb, mint a délebbre fekvőké. Egyes vártartományok magasabb régióiban a lakók csak bányászattal foglalkoznak.

62 A faluk és a mezővárosok egykori iparosmesterei és parasztjai nagy részben mezőgazdasági — növényi és állati — termékeket dolgoztak fel, kisebb részben a föld nyersanyagait. Az alapvető ruházati és használati cikkek parasztháztartásokban készültek ; a kendert, a lent asszonyok sulykolták, nyűtték, tisztították, dolgozták fel vászonnak, kötélnek, gyertyabélnek.

63 A gyapjúból, a szőrből, a tollból kisiparosok készítettek posztót, karasiát, posztóruhát, nemezt, nyeregborítót, pokrócot, szőnyeget, iszákot, párnát. A fonás a XVII. század óta egyre általánosabbá váló robotkötelezettség lett. A bőrt tímárok, vargák, csizmadiák, szűcsök cserzették, finomították, dolgozták fel sarunak, subának, egyszerű parasztok, pásztorok övnek, hevedernek, tömlőnek, a viaszt gyertyának, a vesszőt kosárnak. A fát ácsok, kádárok, fűrészmesterek és erdős tájak parasztjai fűrészelték és vágták fel, hogy mint épületfát (gerendát, deszkát, zsindelyt), kerítést, kereket, abroncsot, edényt vagy más munkaeszközt használhassák fel a maguk háztartásában, máskor, hogy piacon bocsássák áruba.

64 Erdők mélyén, régi kezdetleges módszerekkel égették a faszenet kupacokban. Az Alföldön és a Dunántúlon kisebbmóretű volt a széntermelés — uradalmanként egy-két helyen foglalkoztak csak vele —, ós vagy a falusi kovácsok szükségleteinek kielégítését szolgálta, vagy földesúri parancsra folyt robotként, s a várakban működő eszköz- és hadiszerkészítő műhelyeket látta el tüzelővel.

65 Annál nagyobb volt a Felvidék várainak, bányáinak, hámorainak, kohóinak, pénz verőházainak szénigénye. Részben ezt is robotoltatással fedezték,

66 nagyon sok helyen azonban szabad piacon szerezték be. A szénnek áruként való értékesítése magyarázza azt a körülményt, hogy a szendrői és a murányi uradalom szénégetőit megadóztatták,

67 vagy azt, hogy a csábrági uradalom valamennyi szénégetője a Selmecbánya közelében fekvő 4 falu erdőségeit választotta munkahelyül : így naponta több szekér szenet szállíthattak a szomszédos város piacára.

68 Sörfőzőket és pálinkaégetőket elsősorban északon, nem magyar népességű vidékeken, továbbá városokban, városok környékén és népes helységek59 Murány 1573. — Szerdahelyre : Pozsony 1646. 60 Murány 1672. 61

0sábrág 1602. 82 Nagybánya 1566 (Fernezely). 63

Szendrö 1570 (Gerse, Keresztúr, Ecseg), Gyula 1560 (Fövenyes, Simánd). 64 „Virgulta pro circulis vietori" : Szepes 1672, Olsavica. Gerendaszögek : uo., Helcmanóc. — Gyula 1560 (Vadászi). — Pozsony 1646. • 65 Gyula 1560 (Doboz), Tokaj 1581 (Vámospércs), Léka 1608 (Bunya). - Egy kupacból Nagybányán 20 szekér szenet szállítottak el (1688). 66 Nagybánya 1688. 67 Rákos 1570, Murány 1573. 68 Csábrág 1602 (Szentantal, Illia, Zsibrikfalva, Prencsfalva). — Szepes szénégetőire 1. az 1672-es urbáriumot („ligna pro carbonibus ad usuir; fabrorum et carbönes ad arcem" r Olsavica).