Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

A jelen kiadvány az Országos levéltár abszolutizmuskori kormányhatósági levéltárainak rendszeres átkutatása alapján készült, s azok anyagára korlátozódik. E munka tehát nem zárja le a témára vonatkozó kutatásokat, csak lényeges módon előrelendíti. Az itt közreadott anyag tág kaput nyit az érintett kérdések különböző szempontú, más-más összefüggéseket kereső vizsgálatához. A korszak munkás- és parasztmozgalmaira vonatkozó legfontosabb levéltári forrásanyagnak — a fent megjelölt levéltárak idevágó anyagának — ez a teljességre törekvő feltárása nemcsak magukra a mozgalmakra nézve hoz új adatokat, hanem a kormány politikájára is fényt vet, amelyre az eddigi kutatás nem fordított különösebb figyelmet. A közölt iratok a korszak bonyolult politikai és társadalmi osztályviszonyaiból adódóan igen sokszínűek, íróik elfogultsága különböző irányú s ezért sok oldalról világítják meg a történeti valóságot. A magyar nemesi megyerendszerrel ellenségesen szembenálló Habsburg-bürokrácia képviselői sokszor kíméletlenül leplezik le a magyar birtokososztály visszaéléseit, de a magyar nemesi hivatalnokok írásai sem kímélik sokszor az idegen önkényuralom közegeinek gyengéit. További ellentétek adódnak a hazai nemzetiségek és a magyar nemesi osztály között, s a magyar hivatalnokok között is vannak liberális felfogásúak, akik a birtokosokkal szemben az elnyomott néppel gyakran együttéreznek. így az itt közölt iratok hangja nem oly egyöntetű, mint a feudális korszak legtöbbször erősen egyoldalú forrásaié, bennük megnyilatkozik a kor társadalmi erőinek sajátos dinamikája. A szerkesztő azon igyekezett, hogy ez a dinamika szabadon érvényesüljön a kötetben és szóhoz jussanak benne a legkülönbözőbb felfogások. Ezért közli pl. gróf Dessewffy Emil néhány levelét — amelyek újszerű, intim vonásokkal gazdagítják ennek az ismert ókonzervatív politikusnak arcképét — éppúgy, mint az utópista Gasparich Kilit vallomásait, anélkül, hogy az iratokat „megmagyarázná". Az iratok s a bennük előadott tények önmagukért beszélnek. vSajnos, a kormányhatósági levéltárak anyaga az idők folyamán elég nagy mértékben hiányossá vált. így a közölt adatok egyáltalában nem alkalmasak valamiféle statisztikai feldolgozásra. Mindenekelőtt a rendőri vonatkozású iratok maradtak ránk hiányosan. Az 1852—1860. évek között működött magyarországi kormányzóság rendőri osztályának iratait (valószínűleg Bécsben, 1860 után) oly erős selejtezésnek mezőgazdaság kapitalista fejlődéséhez (Századok 1950), S. Sándor Pál— Szabad György —Vörös Antal könyve, Parasztságunk a Habsburg önkényuralom korszakában 1849—1867 (Bp. 1951) és Lukács Lajos idézett monográfiája. Az 1866. évi alföldi mozgalmakról Pölöskei Ferenc írt, Az 1868-as alföldi parasztmozgalom c. cikkében (Századok 1956). Szabad György, A tatai és gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra (Bp. 1957) egy dunántúli nagybirtokon vizsgálja a parasztság és az uradalom viszonyát; könyvében a korszak parasztmozgalmai az adott terület agrárviszonyainak sokoldalú és konkrét ismertetésébe ágyazva jelennek meg és kapnak magyarázatot.