Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

vetették alá, hogy ami megmaradt, a munkásmozgalmak története szempontjából csak kevéssé használható ; egyes esetekben a fennmaradt iktató- és mutatókönyvek nyújtanak némi kárpótlást. A budapesti rendőrigazgatóság levéltára bizonytalan időben, de mindenesetre még a második világháború előtt, a budapesti főkapitányság kezelésében ment tönkre. A hatvanas évek kormányhatósági anyagából viszont a visszaállított helytartótanács levéltárának ipari és kereskedelmi kútfője hiányzik — ez a kereskedelmi minisztérium épületében pusztult el, a második világháború folyamán. Ebből magyarázható, hogy pl. a hatvanas évekből nem tudunk bányászmozgalmakról, s talán az is, hogy az 1863. évi munkásegylet-alapítási kísérletről nincsenek részletesebb adataink. Számos mozgalomról egyszerűen azért nincs tudomásunk, mert a vonatkozó iratokat 1867 után valamelyik belügyminisztériumi aktához csatolták s később avval együtt kiselejtezték. De a mozgalmak nagy része nem is jutott soha a központi kormány hatóságok tudomására : a paraszti ellenállás mindennapos jelenségeit az alsóbb hatóságok a maguk hatáskörében igyekeztek megtörni. Beszédes példa erre Vas megye beligazgatási jegyzőkönyve, amelynek 1849. évi őszi hónapjaiban kelt bejegyzéseiből kivonatokat közlünk. A megyei (és városi) levéltárakon kívül bőséges anyagot tartalmaznak a parasztmozgalmakra nagyobb családi, sőt uradalmi levéltáraink is. Már a S. Sándor Pál szerkesztésében megjelent Parasztságunk a Habsburg önkényuralom korszakában" c. könyv is felhívja a figyelmet arra, hogy pl. az Eszterházy család tatai levéltárának tiszti jegyzőkönyvei milyen bő anyagot tartalmaznak a forradalmi idők paraszti megmozdulásaira. Ez a megállapítás a forradalmi idők "utánra is érvényes ; az uradalom, ha tehette, a maga erejével szorította vissza a paraszti mozgalmakat, s e cél elérésére felhasználta a kényszerítés minden rendelkezésére álló eszközét. A levéltárakon kívül természetesen a könyvtárak is szolgálhatnak adatokkal a témához, elsősorban a korabeli sajtó termékei tartalmaznak híradásokat. A kötet tehát egy körülhatárolt, zárt anyag publikációja, mégis sok nehézséget okozott e zárt, de terjedelmes és bonyolult szerkezetű, megfelelő segédeszközöket sokszor nélkülöző forrásanyagból a témához tartozó iratok összegyűjtése és kiválogatása. Nem szólva részletesebben a gyűjtés nehézségeiről, csupán a válogatás problémáit szeretnők itt érinteni. Különösen a parasztmozgalmak azok, amelyeket nehéz pontosan körülhatárolni. Mozgalmakon tömegesen véghezvitt — gyakran erőszakos formák között jelentkező — akciókat értünk, amelyek bizonyos osztály célok elérésére irányulnak. A paraszti osztályharc módjai és eszközei azonban olyan sokfélék, s e harc oly különböző fokokat érhet el, hogy teljes szélességben való felmérése egy megszabott keretek között mozgó forráskiadványban nem lehetséges. A paraszti mozgalmak esetében ezért kénytelenek voltunk az erőszakos formában jelentkező megmozdulásokra korlátozni magunkat, sőt átalában csak azokra, amelyekkel szemben az államhatalom a legvégső eszközt — a katonai karhatalom