Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

34 1852 február—október A SELMECI BÁNYÁSZLÁZADÁS a) 1852 február 17. — Selmecbánya Russegger miniszteri tanácsos, az alsó-magyarországi bányavidék igazgatójának futár jelentése a pozsonyi katonai kerület parancsnokához a selmeci bányalázadásról. A selmeci bányászok fellázadtak, mert újból bevezették a havonként egyszeri bérfizetést.

33 Ha nem kap sürgős segítséget, nem tudja a helyzetet tartani. (144. P. P. sz.) Német nyelvű e. t. - M. C. G. Pz. 1852. 535. A katonai parancsnokság még aznap Csejhőről egy vértes századot, Köbölkútról pedig az ott átvonuló vadászzászlóalj kétszáz emberét Selmecbányára irányította úgy, hogy a katonaságnak 19-én kellett a lázadás színhelyére megérkeznie. (Uo. 530) 1852 február 18. — Pozsony b) A pozsonyi katonai parancsnokság jelentése Albrecht főhercegnek a bányászok felkeléséről. A felkelés oka a Slovenske Noviny jan. 31-i számában megjelent cikk, amelyben többek között ez áll: Közölnünk kell azt az örvendetes hírt, hogy az emberbarát Russegger miniszteri tanácsos és Landerer bányatanácsos előterjesztése folytán a bányászok bérét felemelték, oly módon, hogy minden vájár két heti munka után legalább 7 forintot s ezen felül szorgalmának megfelelő összeget kap. Bányásznépünk örömkönnyeket sír, és a Mindenhatóhoz fohászkodik azért, hogy áldja meg uralkodónkat s fizesse meg neki százszor, amit a szegény bányászoknak adott. A felkelés 16-án tört ki, s már délutánra oly hevessé vált, hogy a vájárok be akarták törni a fogda ajtaját, amelyben a két fő izgató őrizet alatt volt. A bányászok addig nem akarják munkájukat folytatni, amíg nem biztosítják őket arról, hogy bérüket kéthetenként fogják kifizetni. (1638. sz.) Német nyelvű e. t. - M. C. G. Pz. 1852. 530. Lásd a 17. sz. iratot.