Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

BEVEZETÉS A hazai szocialista munkásmozgalom a kiegyezés utáni években született meg, ugyanakkor bontakozott ki komoly méretekben a parasztmozgalmaknak a polgári korszakra nézve jellemző fajtája. A munkásság és parasztság mozgalmai a feudális korszakban természetszerűen más jellegűek voltak — a céhek keretein belül élő munkásság a maga szakmai és helyi széttagoltságában küzdött a jobb életkörülményekért; a jobbágysorban élő parasztság pedig elsősorban a földesúri elnyomás ellen harcolt. Az 1849. és 1867. év közötti mozgalmak átmeneti jellegűek; a feudális kötöttségek nagy részét lerombolta ugyan a polgári forradalom, a céhek azonban még egy ideig tovább éltek, és a feudális birtokjogok egy része is érvényben maradt. Az, ami e korszakban végbement, mintegy a hazai szocialista mozgalom előtörténete. Ezzel a körülménnyel függ össze, hogy történetkutatásunk mindeddig kevés figyelmet fordított rá, s míg a forradalom alatti és a dualizmuskori mozgalmak története meglehetősen tisztázott, e közbeeső korszakból csak egy-egy részletesemény volt ismert, a lassan érlelődő társadalmi folyamat más részletei azonban homályban maradtak. A szabadságharc leverése után az osztrák kormány Magyarországon — miként az egész Monarchiában — céltudatosan és kíméletlenül igyekezett megsemmisíteni a munkásság forradalmi vívmányait és elfojtani a munkásmozgalmakat. A forradalom idején tett engedmények visszavétele ott, ahol a munkásság a legerősebb és legszervezettebb volt — a selmeci bányavidéken — zendülésszerű tömeges tüntetésekhez vezetett, amelyeket a kormányzat brutális katonai terrorral fojtott el. A munkások helyenként és szakmánként szervezkedve, igyekeztek segélyegyleteket alakítani, de ez a törekvésük is a hatóságok ellenállásába ütközött. A bécsi belügy, ill. rendőrminisztérium, amely pontosan tájékozva volt a nyugat-európai munkásság osztállyá szerveződésének mozzanatairól, mindenütt veszélyt szimatolt, ahol a munkások magukat a munkaadók ellenőrzése alól kivonva, önálló akciókba kezdtek. A kormány jobban ismerte a szocializmus jelentőségét, mint a korabeli hazai munkásság nagy része, és hosszú ideig sikerrel tudta megakadályozni annak szervezkedését.