Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

27 1851 május—július AZ ORAVICAI VASÚTI MUNKÁSOK MOZGALMAI a) 1851 május 14. — Oravica Reitz Frigyes, a bánáti bányavidék igazgatójának átirata Marsovszky László oravicai járási biztoshoz a vasútépítésnél dolgozó munkások útiokmányai tárgyában.

26 A Fleischmann testvérek oravicai képviselője közölte vele, hogy Marsovszky a vasútépítésnél dolgozó munkások útleveleinek átadását kívánja tőle, hogy azokat az elégedetlen munkásoknak kiadhassa. A vállalkozókat ez által nagy károsodás érné, hiszen Fleischmann 50 000 forintot költött a munkások ideszállítására és szükségleteire. De a kincstárat is veszély fenyegetné, ha saját munkásaira nézve hasonló utasítást kapna. A munkások útiokmányait a munkaadó szokta őrizni, ez az egyetlen biztosítéka arra, hogy az útiköltségekre befektetett tőkéje a munkások teljesítménye révén megtérül. Fleischmann nem kötött a munkásaival írásbeli szerződést, de a vasútépítéseknél az a szokás, hogy a szállítási költségek fejében a munkás az év végéig a vállalatnál kell, hogy dolgozzék. A politikai hatóságnak ilyen esetben a vállalkozót államérdekből védenie kell a munkásokkal szemben. Ha ez nem így történnék, nem lehetne vasutat építeni. Német nyelvű másolat. Temesvári 1851. 5791. 26 A Báziás és Oravica közötti vasútvonal kiépítéséhez a kincstárnak anyagi érdeke fűződött, elsősorban a bánáti kincstári kőszénbányák termékeinek értékesítése szempontjából. A vasútvonal egy szakaszának építését Fleischmann és társa magánvállalkozóknak adták ki, akik az építkezéshez szükséges nagyszámú munkást ügynökeik útján messze földről toborozták. Fleischmann munkásai nemzetiségükre nézve olaszok, románok és magyarok voltak, de a szakmunkások között bécsiek is akadtak. Az ügynökök ezeket a munkásokat magas bérekkel, jó kereseti lehetőségekkel kecsegtették, munkahelyükre érkezve azonban kiderült, hogy nehéz körülmények között, alacsony bérekért dolgoztatják őket. A munkások egy része ott akarta hagyni a munkát, annál is inkább, mert a Bánátban munkaerőhiány lévén, különösen a szőlőművelésnél jobb keresetre tehettek volna szert, s titokban ugyanakkor Szerbia részéről is folyt munkás-toborzás. A vállalkozó azonban magánál tartotta a munkások útleveleit. Az építkezés több járás területén haladt keresztül s kiterjedt a katonai határőrvidék területére is. Az oravicai járás biztosa védelmébe vette a panaszt tevő munkásokat s azt kívánta, hogy a vállalkozó a munkások útleveleit neki adja át.