Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

törhetetlenül ragaszkodnak feltett abbeli szándékukhoz, hogy a földesuraságoknak ezentúl munkát semmi szín alatt sem szolgáltassanak. Az 1858. és 1859. évekből származó és összesen 854 ftnyi pénzértékben hatóságilag megállapított hátraléktartozások megtérítésébe nevezett zsellérek a földesuraság e részbeni keresete nyomán elmarasztaltatván, a fizetéseknek 6 félévi részletekben való teljesítése nekik meghagyatott, mely jogerőre emelkedett határozatra nevezett zsellérek azonban nem figyelve s a fizetési határidőket elmulasztva, ellenök a fizetendő részletek erejéig a végrehajtást elrendelni s ennek minden fokozatát foganatosítani kellett, mi mellett a folyó tartozmányok ledolgozását tagadták olyannyira, hogy az 1860. évtől 1864. évig hátralékban maradt újabb tartozmányok pénzértéke, melynek megvétele eránt a tárgyalások folyamatban vannak, közel 2600 ftnyi összegre rúg, számításon kívül maradván még az 1865. évre egészben hátralévő szolgálmányok. Az ilyképpen makacskodó zselléreket törvényes útra visszavezetendő, magam személyesen nevezett községekbe kirándultam s tehetségem egész erejével őket figyelmeztetve maguktartása káros voltára s múlhatatlan súlyos következményeire, a folyó szolgálmányoknak ezentúli pontos teljesítésére jó módon rá bírni igyekeztem, fájdalom azonban remélt siker nélkül. Tökéletesen meg lévén győződve arról, hogy itt katonai karhatalom alkalmazása nélkül célt egyáltalán érni nem lehet, azon további tekintetnél fogva, hogy mint egyrészt az úri munkák megtagadása miatt a földesuraságnak felette érzékeny kár okoztatik, úgy másfelől magok a zsellérek a napról-napra szaporodó tartozások terhét viselni többé képesek nem lévén s végtére is múlhatatlan tönkre tétetvén, a társadalom terhére válnak, azon még hátralevő egyedüli óvszer alkalmazását, melynél fogva a zsellérek folyó tartozmányuk teljesítésére karhatalommal kényszeríttessenek, annyival is inkább szükségesnek találtam, nehogy az úri munkának megtagadása más községek zsellérei között is elterjedjen s gyökeret nyerjen, miért is a kassai cs. k. dandárparancsnoksághoz a mai nap fennebbi szám alatt avégett fordultam, miszerint az e részbeni intézkedések sikeresítése tekintetéből Somos és Somosújfalu községekbe egy 50 főnyi század katonaságot a mutatkozó szükség idejére kirendelni szíveskedjék." (1531. sz.) Magyar nyelvű e. t. - 1866. II. 11. 22106. (1865. 57432.) Somoson az úrbéres zsellérek (azok, akik úrbéri belsőtelekkel bírtak, s csak külsőségük volt majorsági) 1848 előtt külsőségükért évi 34 kézi napszámot dolgoztak a földesúrnak, míg a majorsági zsellérek belső és külső birtokaikért együttesen 52 gyalog napszámot dolgoztak. Ezen felül mindkétfajta zsellérek faizási viszontszolgálmány gyanánt évenként fél öl fát vágtak és 1 ft. füstpénzt fizettek a földesúrnak. Az úrbéres zsellérek belsőségükért 1848-^ a törvényes évi 18 napszámot szolgálták. Ez utóbbi kötelezettségük alól a márciusi törvény mentesítette őket. Külsőségükért köteles szolgálatukat azonban a földesúr 1854-ben évi 58 napszámra emelte fel. Az 1858. évben a zsellérek mindannyian megtagadták a szolgálatokat, (lásd a 106. sz. iratot) Ekkor a megyehatóság kimondotta, hogy az 1848. évi gyakorlat szerinti szolga-