Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

latot és füstpénzt ezután is teljesíteni kötelesek, ugyanakkor kimondotta azt is, hogy a volt földesúrnak nem állt jogában a szolgálatokat az 1848. évi mértéken felül megnövelni. Ez ellen a határozat ellen a zsellérek a minisztériumhoz folyamodtak könnyítésért. A felsőbb hatóság azonban a megye végzését helybenhagyta, s végre 1860-ftaw elrendeltetett az eddigi hátralékoknak pénzben, hat félévi részletekben való megtérítése. Ez elmarasztaló rendelet végrehajtását a zsellérek felségfolyamodványa akasztotta meg. Ebben — többek között — azt kérték, hogy zsellérségeik úrbéresnek mondassanak ki. {Htt. 1866. II. 11. 22106. 1863. 75958) Az 1864 márc. M-i udvari rendelet ezzel a kérésükkel őket a rendes peres útra utasította, s egyben elrendelte, hogy nekik azt az 1860. évi megyehatósági határozatot, amely őket hátralékos szolgálmányaik megfizetésére kötelezte, szabályszerűen hirdessék ki. (uo. 1864. 28591) Miután a kihirdetés megtörtént, és a zsellérek felfolyamodási jogukról lemondottak, rajtuk a szolgabíró 1858. és 1859. évi tartozásaikat végrehajtás útján részben behajtotta. Időközben a zsellérek az alispáni bírósághoz keresetet nyújtottak be, úrbéri minőségük elismerése végett. Szolgálataikat továbbra is megtagadták — ezek behajtására kívánta az alispán a fenti iratában jelzett katonai karhatalmat igénybevenni. A helytartótanács azonban helytelenítette az alispán intézkedését, minthogy nem történt tettleges ellenszegülés hatósági eljárással szemben, és utasította őt, hogy a karhatalmat — amennyiben az már kiszállt volna — rögtön távolítsa el a községből. Sáros megye első alispánja — miután a zsellérek újabb felségfolyamodványt nyújtottak be, amelyben az ellenük alkalmazott végrehajtás miatt panaszkodtak — 1865 nov. 27-én többek között a következőket írta a helytartótanácsnak : ,,Ezen zsellérek egyébként tartozó úri munkáikat nem csak 1858. és 1859. évben, de 1860. évtől egész mostanáig, tehát újabbi hat évektől óta nem teljesítvén, jelenleg ugyan még meg sem állapított s a földesuraságnak még oda nem ítélt nagyobbszerü tartozásokkal vannak hátralékban, annyira, miszerint a földesuraság csekély vagyonukból megfelelő kárpótlást nyerni képes álig leend, mihez még járul az, hogy zsellérek tartozásuk teljesítését tovább is makacsul megtagadván, ez napról napra nő, annyira, hogy a zsellérek ebbeli makacssága utóvégre is csak végínségre juttatásukkal végződhetik, ha csak az 1857. évi september 2Q-án kelt s a zsellérekre nézve sok kedvezéseket tartalmazó legfelsőbb császári pátens helyett szigorúbb rendszabályok életbe nem léptettetnek, mely utábbi intézkedés kívánatosnak annál is inkább mutatkozik, minthogy a megyebeli többi curialis zsellérek, látva a somosi zsellérek magoktartását, s hogy a részökről megtagadott úri szolgálmányok teljesitésérei szorítás érdemében hatósági intézkedések vagy egyáltalában nem vagy nem elég nyomatékkal tétetnek, azok példáját múlhatatlanul követni s az úri munkákat hasonlólag megtagadni fogják." (Uo. 1865. 93032) A somosiaknak sem a végrehajtás miatti panasza, sem úrbéri pere a kiegyezés idejéig nem nyert elintézést. 190 1862 szeptember—1866 május A PATKANYÓCI TAGOSÍTÁSI VISZÁLY a) 1862 szeptember 7. — Beregszász Tabódy Pál, Bereg megye főispáni helytartója jelenti gróf Pálffy Móric helytartónak, hogy Patkanyóc község lakosai az úrbéri per folyamán végzendő előmunkálatokat erőszakkal megakadályozták. Patkanyóc község volt úrbéres jobbágyai, ,,a tagosítás eszméje ellen bizonyos Dormus nevű Szerednyén lakó nyugdíjazott pénzügyi