Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

c) 1862 július 26. — Pest Szinyey Félix és Bánó Miklós Sáros megyei földbirtokosok levele gróf Pálffy Móric helytartóhoz a megyéjükbeli zsellérek helyzetéről. „Sáros vármegye legtöbb helységeiben laknak napszámosok, kik sem mint telkesek, sem mint házas vagy hazátlan zsellérek az úrbéri lajstromba bennfoglalva nem lévén, a földesurak által lakhelyekkel, sőt többnyire házakkal is, azon kívül földekkel, faizással és legelővel elláttatnak, s kölcsönös megállapodásnál fogvást ugyanegy helységben, sőt ugyanegy birtokosnál is, a föld mennyiségéhez képest nagyobb vagy kisebb mérvű gyalog, sőt helyenkint igás munkát kiszolgálnak. Ezen viszony az úrbéri vagy hasontermészetű megváltási bánásmód alá nem esvén, az úrbérieseknek felszabadítása olta a nevezett megyében nem hogy meglazult volna, de sőt még inkább, és pedig oly helyeken megerősbedett, hol az összesítési tagosítások tettleg foganatosítva vannak. Mert valamint a szegény napszámos nép ilyetén viszonyra szívesebben hajlott, mint a cselédi szolgálatra, úgy viszont a földbirtokosok is célszerűbb gazdálkodásnak tartják, ha földeik egy részét munkakiszolgálásért kiadják, és így ilyetén zselléreiket szaporítják, sőt még a volt úrbéri telkeseknek is fennírt kötelezettségek mellett földeket adnak, mintsem hogy több gazdasági cselédet és naponkint idegen napszámosokat keresni kénteleníttetnének, nem féltvén tulajdonuk kockáztatását, miután biztosítva látják azt az úrbéri ítéletek telekkönyvi kölcsönös kihallgatás utáni beiktatás és közvetlenül teljesített adófizetés által. S ekkép fennáll Sáros megyében épp oly szabad rendelkezésű bérlési zselléri viszony, mint sz. kir. Eperjes, Bártfa, és Szeben városokban, hol a polgárok kerteket bírván, az azokban fennálló lakásokat és bizonyos földrészeket nem pénz, de napszám teljesítéseért kiadják." E tisztán magánjellegű bérleti szerződési viszony ellenére a tapolyi járás zsellérei legfelsőbb helyre folyamodtak és azt kérték, hogy az úrbéresek módjára őket is szabadítsa fel az uralkodó. Az alispán a szolgabírákkal és esküdtjeikkel kiszállt a helyszínére, hogy a panaszokat kivizsgálja, de az összecsoportosult nép félbeszakította működését, egymás között megbeszélte, hogy a munkát megtagadja s szétküldte embereit az egész vidékre. Másnap a nép „valami ezerén körül való csoportban gyűlt össze a választmány elébe, azon világos kijelentéssel, hogy minekutánna ők őfelsége által szabadoknak nyilváníttattak, nem csak hogy nem teljesítenek semmi munkát, hanem egyszersmind több földet és erdőrészt és legelőt követelnek." A tömeg mindjobban felizgatta magát, úgy hogy a választmány kénytelen volt Eperjesre visszatérni. A zavargások okát abban látják, hogy „a Bécsből hazajött küldöttek ámíták csáb reményekkel a tömegeket, vagy valami pénzhajhászó