Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

A főszolgabíró 13-án azt jelentette, hogy az alispán eltávozása óta különösen a kálnási és girálti zsellérek vonakodnak a munkateljesítéstől, a karácsonmezőiek közül azonban némelyek megjelentek úri munkára, de azok is a többiek példáját szándékoznak követni. A nép nyilatkozataiból azt vette ki, hogy ,,titkos szó s írásbeli levelezések útján a kurimaiak s több helységek zselléreire is az ilyetén ellenszegülés átszivárgott" s ezért, hogy a veszedelmesebb következményeket megakadályozzák, katonai karhatalmat kért. „Mely jelentés elintézéséül a f. évi július 14-én 2371. sz. a. kibocsájtott rendeletemmel a jelentő főszolgabírónak meghagytam, hogy a katonai karhatalomnak felsőbb helyen történendő elrendeléséig, valamint a zsellérekre, úgy a földesuraságokra engesztelőleg és csillapítólag hatni ügyekezzék és pedig a zsellérekre nézve oly irányban, hogy őket a tartozó munka teljesítésére mindaddig, még az ő felszabadításuk iránt legfelsőbb helyre terjesztett folyamodványukra a legkegyesebb elhatározás leérkezend, kötelezze ; a földesuraságokat illetőleg pedig, miszerint azok, főleg pedig bérlői és tisztjei a zsellérekkel emberséges módon bánjanak, az utóbbiakat pedig a napirenden levő minden káromkodásoktól — melyek a kihallgatott zsellérek vallomásaiból kiderülnek — tiltsák el, a zsellérektől egy héten két, legfölebb három napi munkánál többet ne követeljenek, a felébb kidolgozott munkát pedig minden vásárnap készpénzzel fizessék meg, hogy ekként mindkét fél a lehetőségig megnyugtatva lehessen." A helytartótól katonai karhatalom engedélyezését kérte, de eddig még semmi intézkedés nem érkezett le hozzá. (88. eln. sz.) Magyar nyelvű e. t. — Kanc. eln. 1862. 574. Forgách júl. 30-án elnöki levélben közölte Pálffy Móric helytartóval a Sáros megyei eseményeket. Hlaváts jelentésének „beérkezte után — írja—, volt alkalmam több sárosmegyei előkelőbb földbirtokosokkal értekezni, kikkel a főispáni helytartó jelentésének tartalmát rövid vázlatban közölvén, tőlük azon választ nyertem, miszerint a főispáni helytartó előadásai teljesen valók ugyan, hogy azonban az általa tett intézkedésektől óhajtott sikert várni annál kevésbbé lehet, minthogy az alispán és szolgabír ák tekintélye és befolyása a felizgatott földnépe irányában teljesen megsemmisült, mi sok részben éppen a főispáni helytartó magatartásának tulajdonítható." Felhívja Pálffy figyelmét erre az ügyre, „minthogy azon ismeretes ellenszenv folytán, mellyel a sárosi főispáni helytartó a magyar elem és a vagyonos osztály iránt viseltetik, valamint azon legyezgető bánásmód mellett, melyet ő a szlávajkú földnépe irányában tanúsít, méltán attól kell tartani, miszerint a felbőszült földnépének ezen ellenszegülése, ha annak idejében gát nem vettetik .. .nyílt lázadássá fajulhat, minek szomorú példáját 1831. évben sajnosán kellett tapasztalni". Tegye meg a leghathatósabb intézkedéseket, Hlavátsot pedig szorítsa megyekormányzói kötelességének szigorú teljesítésére.