Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

mutatkozó ellenszegülés a maga törvényes korlátai közé visszavezettessék, és annak további terjedése célszerű intézkedései által csírájában elfojtassék." Magyar nyelvű fogaim. — Kanc. eln. 1862. 525. 1862 július 18. — Eperjes Hlaváts János, Sáros megye főispáni helytartójának jelentése a kancellárhoz a zsellérség ellenszegüléséről. Girált, Ferencvágás, l,ucska, Kükemező, Kapi, Kecer — Pálvágás, Karácsonmező, Kálnás, Zsálmány és Matovce községek házas és hazátlan zsellérei felségfolyamodványt nyújtottak be s ebben elpanaszolták a „földesuraság általi, el nem viselhető megterheltetésöket". Ezt a folyamodványt, legfelsőbb kézjeggyel ellátva, a kancellária azzal a meghagyással juttatta el hozzá, hogy a volt földesuraságot hallgassa meg, a körülményeket vizsgálja ki és tegyen az eredményről jelentést. Ő a rendelet vétele után azonnal (júl. 8-án) kiküldte az első alispánt a helyszínére, hogy ott — magához véve az illetékes szolgabírakat — a panaszló zselléreket és a volt földesuraságokat kihallgassa. Az alispán 9-én Karácsonmezőn megkezdte működését. Másnap majdnem az egész tapolyi járásból nagyszámú zsellérség csődült össze. A girálti Rojtsik János és a kálnási Durdán János fellázították a tömeget, amely nyíltan kijelentette, „hogy mai naptól kezdve az úri munkát teljesíteni nem fogja", s hogy a király szabadságot adott a zsellérségnek. Az „összecsődített nép a nyomozó küldöttség irányában merész ellentálló és fenyegető állást foglalt el, annyira, hogy komoly következményektől, sőt veszedelemtől méltán tartani lehetett s emiatt a megkezdett működést félbe is szakítani kellett". Az alispán visszatért Eperjesre és azt jelentette neki, hogy e veszedelmes, majdnem az egész vidékre kiterjedő ellenszegülést csak katonai karhatalommal lehet megfékezni. Ugyanakkor a zsellérek négytagú küldöttsége jelent meg nála, ügyük orvoslását kérve. Ő azonnal kiküldte az Eperjesen állomásozó csendőrséget a helyszínére, a helytartótól pedig katonai karhatalmat kért. A zsellérek küldötteit igyekezett felvilágosítani, s azok biztosították őt, „hogy az ottani zsellérek a tartozó úri munkát továbbra is teljesíteni fogják". Intézkedéseinek az lett az eredménye, hogy a nép valóban lecsillapodott s „itt ott a tartozó úri munkát teljesíteni kezdé". Július 11-én maga elé rendelte a girálti zselléreket, Rojtsik Jánost személyesen hallgatta ki, s másnap valamennyiöket megintvén, haza bocsátotta, a tapolyi járás főszolgabírájának pedig meghagyta, hogy a zsellérek magatartásáról tegyen neki körülményes jelentést és a jövőben is minden előforduló jelentékenyebb eseményt neki rögtön jelentsen.