Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

Melléklet. Az alispán jelentésének tartalma a következő : Április 8-án Gutára érkezve, a népet a városházánál összegyűlve találta. A tömeg körülfogta őt s az 1807-es és 1846-os kir. rendeletek előadását és végrehajtását követelte tőle, „nem éppen a legszebb és illedelmesebb modorba". Ő a paplakba menekült s onnan üzente a bíróval, hogy a csoportosulás tilos és aki ez ellen vét, katonai bíróság elé állítja. A bíró azonban rendeletét nem teljesítette, sőt maga is a városházához ment, ahol egész éjjel tartott a csoportosulás. Másnap reggel a bírót társaival az iskolaházba idézte, a bíró azonban nyilatkozatot küldött, amelyben közölte, hogy nekik „az urasággal semmi dolguk, és ők semmiféle, az urasággal leendő tárgyalásba be nem bocsátkoznak". Ő ezután felkérte a katonaságot vezénylő alezredest, hogy a bírót állíttassa elő. Az alezredes személyesen ment a tömeg közé s néhány óra után visszatérve kinyilvánította, hogy a bíró 12 órára fog megjelenni, ami nem történt meg. Ezek után megkezdte a kitűzött tárgyalást s az első pontra, az uradalomnak a korcsmai és bormérési jogba való visszahelyezésére nézve kimondotta az uradalom keresetének törvényszerűségét és elrendelte a rögtöni végrehajtást. Délután 4 órakor egy katonai szakasz és két csendőr kíséretében az uradalmi korcsmához mentek, hogy a jelenlegi bérlőt onnan elmozdítsák. A néptömeg azonban elborította az udvart és a fegyverek élesre töltése sem riasztotta vissza. Ezért előbb egy századot, majd az egész katonai erőt bevetették, úgy, hogy a katonák kiszorították és kidobálták a népet a korcsmából. Egy szakaszt ott hagyott, a többivel a városházánál összegyűlt mintegy 3000 főnyi tömeg szétoszlatására indult. A nép nem engedelmeskedett a felszólításnak, „és kihozván Őfelségének képét, azon kiáltással: Éljen a császár, és mi csak az ő rendeleteinek fogunk engedelmeskedni — az eloszlást és a bíráknak kiadását makacsul megtagadta", mire ő és társai hangoztatták, hogy a császár személyében vannak, de a lakosok csak azt felelték, „hogy mi mindnyájan a katonasággal együtt nem a császár, hanem a prímás emberei vagyunk". Erre a katonaság tettleg fellépett, az embereket kidobálta, az elöljárókat pedig, „kik a városháza folyosójáról a népet folytonosan az ellentállásra izgatták" elfogta. A foglyokat még aznap a komáromi haditörvényszékhez kísérték. Másnap megtörtént az új elöljárók kinevezése. „Bírónak Gogh Márton lett kinevezve, a tanácsosok és többi hivatalnokok pedig a legvagyonosabb és józanabb gazdák közül kiszemelve." Magyar nyelvű e. t. A melléklet másolat. - Htt. eln. 1862. XIII. 8688. Úgy látszott, hogy az ellenszegülést megtörték, s ezért a karhatalom egy részét hamarosan kivonták a községből. A gutaiak ellenállása azonban csakhamar újra fellángolt s Ambrózy máj. 20-án már hat század katonaság kiküldését és hadbíróság felállítását kérte, a folytonosan makacskodó lakosok megfékezésére és a bujtogatok megbüntetésére. Az országos hadifőparancsnokság véleménye az volt, hogy mielőtt ismét erőszakot alkalmaznának, elfogulatlan, alkalmas egyénekből összeállított kormánybizottságot kellene kiküldeni a lakosok panaszainak kivizsgálására és kibékítésük