Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

megkísérlése végett. (Uo. 11728) A helytartótanács elnöksége azonban egyelőre nem kívánt intézkedni, mert a helytartótanács előtt folyó ellenszegülési ügyben az udvari kancelláriához ment felterjesztés, és az udvari rendeletnek nem akart elébe vágni.* Az elnöki iratokból még az derül ki, hogy a gutaiak később küldöttséget szándékoztak meneszteni a királyhoz. (Uo. 21300) b) 1862 november 22. — Komárom Ambrózy János újabb jelentése Pálffy Mórichoz a gutái ellenszegülésekről. A járási főszolgabíró által tudatta a gutaiakkal, hogy abban az esetben, ha a község folyamodványban kéri., kilátás van rá, hogy az uralkodó küldöttségüket kihallgatáson fogadja. „A lakosság ebben a tárgyban összejött ugyan, de sikertelenül, mert a garázda nép, mely azelőtt a legmagasabb trónhoz juttatását előttem szóval ismételve kérte, oda nyüatkozott, hogy nekik a hadi törvényszék által elítélt és a börtönökben raboskodó múlt évi elöljáróikban törvényes képviselőik vannak, hogy ők most is azokat képviselőknek ismerik, és hogy ezek bocsáttassanak Ő cs. kir. Fölsége elé. Erre személyesen kimentem, és a lakosságot a hátrányos következményekre figyelmeztetve, a józanabb érzelmű, vagyonosabb, de jóval kisebb része összeállott s beadá az ide mellékelt folyamodványt,

5 melyben a legfelsőbb trón elé bocsáttatásért könyörög. Elhúzódván ezektől a nagyobb számú, de nagyrészben igen csekély, vagy éppen semmi birtokú lakosság, oda nyüatkozott, mikép ők maguk szeretnének ugyan Ő Felsége elé jutni, küldöttek megnevezését merően megtagadta, minek az lett következése, hogy némely gutaiak, amint ő nagyméltósága kir. főkancellár úr múlt hó 24-én kelt távirdai rendeletéből értesültem, legfelsőbb helyen jelentkeztek. Kérdeztettem egyszersmind, miért jelentek meg ezek az illető megyei tisztviselők kísérete nélkül? Mire rögtön azt jelenthettem, hogy azon gutaiak a feljebbvalóság minden híre s tudta nélkül indultak Bécsbe, honnan ugyan eredmény nélkül vissza is utasíttattak. Ezen távirdai rendelet vétele után kiküldöttem ismét a járási főszolgabírót s személyesen is iparkodtam őket felvilágosítani, azonban a beléjök rögzött eszmétől eltérni nem akarván, az egyenkénti megjelenéstől elállni szándékukban sincs. Miután tehát a dolgok így állnak, hogy Gután, hol azelőtt általános volt az ellenszegülés, a népesség már pártokra szakadni kezd s az elégületlen párt, mint kit a küldöttség felbocsátása legtöbbet érdekel, leg4 A vonatkozó helytartótanácsi iratokat később a belügyminisztériumnál kiselejtezték. 6 A folyamodvány nem fekszik az irat mellett.