Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

Március elején Dada község bírájához vittek be egy hasonló röpiratot, amit a, Bájból Tokajba vezető úton találtak. Ez a csobaji bíróhoz volt címezve, s a hozzá mellékelt utasítás szerint a röpiratot — lemásolás után — Dada, Dob, Luc, Lök, Szentmihály és Nánás községekbe kellett volna továbbítani. Ezt a ,,communisticus népfelkelésre lázító" felhívást Dobsa Elek hajdúdorogi segédszolgabíró márc. 9-én a következő szavak kíséretében terjesztette a megyefőnök elé: ,, .. .miután a beküldött néplázító felhívás végén a veres ónnal általam aláhúzott sorok értelméből azt lehet vélelmezni, mintha a f. évi április hó első napjára tervezett kitörést a célra már többen rejtett betűjelek alatt együttműködő fanaticusok erőhatalommal is végre akarják hajtani, ugyanazért a bekövetkezhető veszély kikerülése tekintetéből szükségesnek vélem Nánás, Dob és Tiszalök községekbe még e hó folytán legalábbis egy-egy század vadász, avagy gyalogezredben katonaságot bizonytalan időre elszállásoltatni, kik más oldalról az említett községekben most különben is nagy mennyiségben hátralékban levő országos fejedelmi adó behajtásánál is már többször jelentkező ellenszegülők erányában jósikerű szolgálatot tehetnének." (93. pr. sz., Uo. Nagyváradi ht. o. eln. 1860. 350. — 1037) Reviczky Menyhért, a megyefőnök, katonaság kiküldését szükségtelennek tartotta, a röpiratot azonban, amelynek szerzője — úgy gyanította — a korábban felterjesztett iratokéval azonos, és Tokaj környékén tartózkodhat, felterjesztette Nagyváradra. Andreánszky a kormányzóságnak jelentette tovább, a helybeli csendőrparancsnokságot pedig arra kérte, szigorúan ügyeljen fel az érintett vidékre, és gyanús észlelésekről azonnal értesítse őt. Ugyanakkor felszólította Szabolcs megye főnökét, nyomoztassa ki, nem terjedtek-e el hasonló iratok vagy szóbeszédek a megye határos részein. Körülbelül ebben az időben kért a kormányzóság információkat egy bizonyos Neumann Vilmosról, aki állítólag szoros összeköttetésben állt a londoni magyar forradalmi ,,térítő társaság főnökeivel". Kiderült, hogy Tiszaeszláron élt egy Neumann Vilmos nevű magántanító; most arra gyanakodtak, hogy őtőle erednek a röpiratok. Tatár Tamás nyíregyházi szolgabíró személyesen szállt ki a járásnak minden Tokaj közelébe eső községébe. Azt a meggyőződést szerezte, hogy az ottani bírákhoz nem érkeztek olyan felszólítások, amelyek április elsejére tűzték volna ki a felkelés zászlaját. Március 28-án azt jelentette a megyefőnöknek, hogy a járásnak népe rendíthetetlen hűséggel viseltetik az uralkodóhoz. Azt is megállapította, hogy a tiszaeszlári Neumann Vilmos ,,nem olyan rossz gondolkozású, és véleményű, hogy ő a dicsőségesen uralkodó felséges fejedelem legmagasabb személye ellen bármi legkisebb részben is valami titkost tenni merészlne..." (110. pr. sz., Uo. Öht. eln. 1860. IV. O. 3269) Andreánszky mégis elrendelte, hogy Neumannt, mint politikailag aggályos egyént, helyezzék rendőri megfigyelés alá, s vele együtt Gráfl József tiszaeszlári földbérlőt is, aki azért volt gyanús, mert állítólag igen nagy befolyással bírt a parasztokra s — úgy is, mint Pest város volt 48-as bírája — erősen kormányellenes érzületű. Villecz Kamillo, a szabolcsi első megyei biztos azonban nem tartotta valószínűnek, hogy Gráfl, akinek tekintélye van a nép között, mert a szegényeket támogatja, ezt a befolyását kormányellenes célokra használná fel, ,,aus dem Grunde, weil das gegenseitige Vertrauen zwischen dem gebildeten und ungebildeten Teile der hiesigen Bevölkerung nie über gewisse durch die täglichen Bedürfnisse beider Teile bestimmte Grenzen hinauszugehen pflegt" — mert az ottani lakosság műveltebb és műveletlen része között nem nagy a kölcsönös bizalom. .. Neumannt is, Grafit is felvették a politikailag aggályos egyének listájára és állandó megfigyelés alá helyezték. (Uo. Nagyváradi ht. o. eln. 1860. 930. - 2017) Villecz a röpiratok helyesírásában előforduló provincializmusokból (j helyett ly) arra következtetett, hogy azok a Felsőtisza vidékén íródtak. Azt javasolta, szabdalják szét a röpiratokat keskeny, néhány sor írást tartalmazó csíkokra és egy-egy csonkot küldjenek meg a vidék minden szolgabíróságának, hogy írásösszehasonlítás útján a szerző személyét kideríthessék. (427. sz. — Uo. Nagyváradi ht. o. eln. 1860. 350. 1726) Adreánszky ellenezte a röpirat szétdarabolását, a rendőr minisztérium azonban célravezetőnek találta ezt a módszert s így a kormányzóság elnöke július 24-én megküldte Szabolcs megye főnökének a röpiratokat, hogy ezek alapján nyomozzon. (Uo. M. C. G. geh. Präs. 1860. 2457)