Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

A nyomozás azonban teljesen eredménytelen maradt; a szolgabírák viszaküldték a papír szeletkéket, anélkül, hogy a szerző kilétét megállapították volna. Március közepén a tarcali bíró is kapott a fentihez hasonló röpiratot. A mellékelt levél meghagyja neki, nyomassa ki a röpiratot a sárospataki főiskola nyomdájában és kérje meg a főiskola igazgatóját, hogy a diákok által terjesztesse azt az ország különböző vidékein. A címzett a Tarcal határában előkerült levelet és mellékletet beszolgáltatta a tokaji szolgabírónak, kérve őt, hallgassa el tettét, mert attól fél, hogy személyének biztonságát veszélyezteti, sőt vagyonát is felgyújtják. (Uo. M. C. G. geh. Pr. 1860. 584) Május 26-án este három Tokajból Szentmihályra hazafelé tartó napszámosnak egy ismeretlen egyén levelet nyújtott át. A benne található írás ezt a címet viselte: ,,Isten akaratja szerént. való törvénycikkelyek a nép javára és boldogságára intézve." A napszámosok egyike, Magas József, a levelet átnyújtotta az elöljáróságnak. A dorogi szolgabíró úgy vélte, hogy ,,ezen lázító irat készítője az írás azonosságából ítélve ugyanaz, ki az innen már több ízben beterjesztett lázító iratokat készítette, s úgy látszik, hogy a készítő már most csaknem egész bizonyossággal állithatólag tokaji lakos..." (Uo. 3260) A megyefőnökség ennek következtében a tokaji szolgabírót utasította a szerző személyének kikutatására. Az jún. 23-án kihallgatta a város főjegyzőjét, Szabó Károlyt. Szabó ismerősnek találta az írást, mert éppen előző nap mutatott be neki a város bírája egy hasonló s tartalmilag megegyező iratot. „Amennyiben én — vallotta Szabó — Tokaj város míveltebb közönségét egyénenként meglehetősen ismerem, biztosan állíthatom, hogy azt azok közül egy sem írta, a közrendűek közül nem ismerek olyat, aki azt oly renddel összeszerkeszteni tudta volna." Azt gyanítja — folytatja vallomásában — hogy a vasúton hozták a röpiratot Miskolcról vagy máshonnan a városba. A Tokajban lakó írástudó emberek írását ismeri, egyikéhez sem hasonlít. Ilyen értelemben vallott Karácsonyi Tamás, a város főbírája is. (110. pr. sz. Uo) Közben a karádi református lelkészre, Ardei Károlyra terelődött a gyanú. Végül azonban ez is megdőlt: a királyhelmeci szolgabíró október 4-én azt jelentette, hogy az írás nem egyezik Ardei kezeírásával. Annak ellenére, hogy az utóbbi egyáltalában nem híve a fennálló rendszernek, és élesen ellenzi a prostetáns hierarchiának a kormány által szándékolt szabályozását — írja a szolgabíró — nem gyanúsítható avval, hogy tettleg a nép forradalmosításán dolgozott volna. (211. pr. sz. Uo., 5142) így a Tiszavidéken terjesztett forradalmi röplapok szerzőjét nem sikerült kideríteni, annak ellenére, hogy a kormányzóság, majd az összpontosított helytartóság elnöksége ismételten belenyúlt a nyomozások irányításába. 1860 július. — Várasd Nyomtatott röplap: „Szózat hazánk minden lakosaihoz.'" „Miután a mostani kormány koronázott királyunk V. Ferdinánd őfelségét a tróntól megfosztá, azt most jogtalanul bitorolván, tíz évi zsarnokoskodása által a nép s haza előtt gyűlöletessé lett, nem akarunk ugyan ellene erőszakos lépést tenni s vérontásra okot adni, mert minden egyes honfinak drágább egy csepp vére, mint annak egész élete, de azt törvénytelennek nyilvánítjuk! Királyunkat, ki az 1848-i országgyűlésen alkotmányos törvényeinket szentesíté, s szabaddá tevé nemzetünket, visszakívánjuk! Kívánjuk, hogy ő kormányozzon az 1848-i alkotmány szerint í