Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

szegéit, mellyel leszegezik, a szentmihálylováért, a sírásásért, s úgy tér meg a szegény ember az ő elejihez, hogy többé ne adózzon." ,,. . .az isten nem teremtett hercegeket, grófokat, bárókat, hanem csak embert, kinek minden maradékát egyenlő joggal tette úrrá a földnek minden határán és állatain! Mennyire igaztalanul cselekedtek azért mindazon fejedelmek, kik az ország határát oly magoknak tulajdonított joggal osztogatták szét, mintha talán ők is teremtették volna! S így a föld birtokából a szegény népet kiszorítván, oly alávaló sorsra juttatták, hogy annak egy részét mint igavonó barmokat munkára használják, más részét pedig, hogy zsarnoki hatalmokat az igaz ügy védők ellen oltalmazhassák : a töménytelen tüzes golyók záporának célul rendezik.. ." Egyedül a népen áll, hogy a zsarnokságnak véget vessen, és magát jogaiba visszahelyezze, „...mindenkinek földbirtoka legyen annyi, amennyi körülményéhez és sorsához való táplálék megtermésére okvetlen szükséges." Olyan törvényeket kell hozni, amelyek biztosítják ,,az letiprott emberiség jogait" és ,,a földnépe vagyontalan részének illendő birtokhoz való juthatását — a nagyobb birtokú urak sértődése nélkül". A főbb törvények a következők lennének : Minden nemzetnek tulajdon királya legyen. A király tizenkéttagú tanács segítségével kormányozza az országot. A király és a tanács azonban „bármily nagy jutalmat érdemlő tettért is jutalom fejében egyedül rangot, címet, hivatali tisztséget, nyugpénzt stb. ajándékozzanak, de földbirtokot ne, mert a föld az Istené, Isten után az egész nemzeté, mert nem a király, sem a mellette lévő néhány urak, hanem az öszves polgárság vérehullásával szerződött s oltalmaztatik mind e napiglan. Ugyanazért az ország határát egyes polgárok részekre szétdarabolni nem szabad s a nemzet jogainak sértődése nélkül nem is lehet." Címet örökölni ne lehessen, „és nem azért légyen gróf valaki, hogy őtet gróf nemzette, hanem azért, hogyha kitűnő erényeiért magát atyj a rángj ára tettlegesen is érdemesíti..." „Az ország határából a hercegeknek 400, a grófoknak 200, a báróknak 100, és viszont az érseknek 200, minden felekezetbeli püspököknek 100, az espereseknek 50, a közönséges papoknak és valamint a közpolgároknak 25 hold szántóföldnél többet bírni és használni szabad ne légyen, mint amennyi az osztályoknak sorsokhoz képest illendő tápláltatásokra elégséges. Azon felüli földbirtok a birtoktalan polgárságnak a helyszínén tartandó árverés útján eladassanak, mely birtokok árát, ha a vevő felek a pénz hiánya miatt azon alkalommal meg nem fizethetnék, évenként egyszáztóli 5 ft. kamatot a birtok volt tulajdonosainak mindaddig fizetni tartozzanak, miglen tartozásaikat vagy magok, vagy a birtoknak utóbbi használói, végképen le nem törlesztik." „Minden közbirtokos polgárok, akik tulajdon házszámmal bírnak, bárminemű élelmi és jövedelmezési cikkek árulhatási, vagy szeszesitalok főzhetési és mérhetési, vagy jövedelemező épület építhetési jogot szárazon és vizén saját határaikon egyaránt szabadon gyakorolhassanak. Mert mindezen jogot már csak azért is megérdemlik, mert közterhet viselő polgárok, és a köztársaságnak még hasznosabb tagjai, mint azon nagy urak, kik több-