Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

nyíre nagyobb kárt tettek az országnak, mint hasznot." Aki a „közemberiséget közösen boldogító törvények" megsemmisítésére tör, „mint jograbló, a nép előtt példás halálra ítéltessen. A dolgozó nép nem tűrheti tovább, hogy munkájának gyümölcsét henyék élvezzék, s ő „az uraknak terjedelmes birtokai mellett éhhalálba jusson." „...mi emberek, kiknek szintolyan hosszú kezünk van, mint nyomorgatóinknak, szintén oly éles fegyverünk lehet, mint nékik. Többségünk milliókkal felülmúlja a henyék osztályát. Miként engedhetnénk tovább néhány zsarnoknak kárhozatos ostoraikat fejünk felett suhogtatni. „Kardra tehát polgárok mindnyájan!. . . és mentsétek meg magatokat a leggyalázatosabb és legkeservesebb rabszolgaságból. Mit ér nékünk az élet, ha ily csúfos sorsunk lett, vas járom alatt nyögvén..." Nyomtassák ki és terjesszék mindenütt e röpiratot. Tagadják meg az adót, rejtsék el az újoncozás alá esőket és a szabadságos katonákat. Ha a király felesküszik a fenti törvényekre, a nemzet meghódol neki. Ha azonban ezt tenni vonakodik, azonnal ki kell kiáltani a függetlenséget és nemzeti királyt választani. „Imé azért szeretett honfitársaim, élőtökbe soroltam a teendőket és csak mentül előbb teljesíteni el ne mulassátok. Csak azon egy dologról intelek benneteket, hogy nagy urat népvezetőnek ne válasszatok, mert holló a hollónak szemét ki nem vájja.. ." „Azt fogadjátok legmeghittebb tanácsadótoknak, aki ezen szózatiromány alá sorolt s megszaggatott betűk helyes jelentékenységét egytőlegyig kimagyarázhatja. És ha annak intézkedéseit elfogadjátok, Isten kegyelméből nemsokára felderíti reátok azon boldog korszakot, melyben az emberiség osztályainak egymás ellen folytatott örökös háborúja végképpen megszűnik. . ." A szöveg alatti titkos betűk : „h, s, a, h, i, h, c, z, o, t, t, v, s, p, c, t, e, p". Magyar nyelvű e. t. - Öht. eln. 1860. IV. o. 492. (5152) A röpirat feltűnő tartalmi egyezést mutat Táncsics Mihálynak a Bachkorszak elején írt ,,Mik a vörös republikánusok és mit akarnak" és ,,Mi a szocializmus és mi a kommunizmus" c. brosúráival. 1860 jan. 16-án találták, Tiszaladány határában, asszonyok, akik Tokajból voltak hazatérőben. Lepecsételt és a szentmihályi bíróhoz címzett borítékban volt, mellette levél, amely a röpiratnak a szomszéd helységekben való terjesztésére hívta fel az elöljáróságot, továbbá egy „Nemzeti dal" című vers, amelynek első két sora így hangzik: „Kardra magyar, oltalmazd a hazádat — Véle együtt ősi szabadságodat" s egy „Figyelmeztetés", amely arról szól, hogy a német kormány a magyarságot ki akarja irtani. Ez utóbbi Görgeyt így aposztrofálja; „amaz pokol fajzotta korcs s átkos emlékű hazaáruló" és így végződik: „Karunk s kardunk a mentség, életünket, vérünket hazánkért, családunkért és mindenünkért!" Az asszonyok felszakították a borítékot s így annak tartalmáról hamarosan tudomást szereztek a hatóságok. A ládányi jegyző az iratokat felküldte a dorogi szolgabíróhoz, az pedig a megye főnökhöz, Debrecenbe. Az utóbbi 1860 január 26-án terjesztette fel — jelentés kíséretében — Andreánszky Sándorhoz, a nagyváradi helytartósági osztály vezetőjéhez. Egyszersmind elrendelte a dorogi szolgabírónak, kutassa ki az iratok provenienciáját és ezután még fokozottabb mértékben ügyeljen minden hasonló kísérletre vagy forradalmi emisszáriusok megjelenésére járásában.