Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

tán ápr 9-én bizottsági tárgyaláson kísérelt meg egyességet létrehozni a szembenálló felek között, azonban sikertelenül. A munkások nem fogadták el készpénzben való kielégítésüket, hanem telkeik helyett az ún. Girsa-mezőn hatszoros méretben kívántak másokat, s arra hivatkoztak, hogy azelőtt a kincstár is kisajátítások esetében hatszoros kárpótlást nyújtott, mégpedig nem használatra, hanem korlátlan tulajdonukba engedve •át a telkeket. A nagyobb telkekre azért is igényt tartottak, mert a Girsa-mezö másfél •óra távolságra volt lakóhelyüktől. A vállalati ügyész ezzel szemben azt állította, hogy •a vállalatnak minden földre szüksége van, új telepek létesítése céljából, s arra a kérdésre, haljandó-e a vállalat a kárpótlási összegen felül a munkásoknak telkeket bérbe adni, azt a kitérő választ adta, hogy az ellenfel makacssága a megegyezést lehetetlenné teszi. Erre a járási hivatal ápr. 22-én döntést hozott, s ebben kötelezi a vállalatot, hogy a munkásoknak a Girsa-mezőn háromszoros kiméretben engedjen át telkeket a jelenlegiek helyett, ugyanolyan jogon, mint amilyen jogon jelenlegi telkeiket bírják, s ezen kívül holdanként 90 forint művelési kártérítést fizessen ki nekik. A vállalat e végzés ellen fellebbezett, s így újból a helytartóságnak kellett döntenie. Közben a járási hivatal a vállalatot már a kisajátított földek birtokába helyezte. A helytartóság máj. 26-án a kisajátítást jóváhagyta, a vállalati ügyészséget pedig a kártérítés módjára vonatkozó panaszával bírói útra utasította. Ugyanakkor elrendelte a járási hivatalnak, intézkedjék, hogy a munkások részére a megélhetésükhöz szükséges földek biztosíttassanak. (Uo. 1858. 6994) 95 1857 december 14. — Pest Protmann pestbudai rendőrigazgató jelentése a helytartósági osztályhoz a pestbudai nyomdászok egyletalakítási szándékáról. Kocsi Sándor, a Beiméi és Kozma-féle könyvnyomda művezetője több nyomdász-szedővel együtt a pestbudai nyomdászok részére betegsegélyező és temetkezési egylet engedélyezését kérvényezte. A kérelmezők erkölcsi és poltikai magatartása ellen eddig nem merült föl kifogás. Az egylet engedélyezését mégsem javasolja, a következő okokból. Az 1851. évi ideiglenes ipari szabályzat kimondja, hogy a rászoruló legények segélyezéséről, a betegek ápolásáról és az utazók gondozásáról minden üzem maga tartozik megfelelő módon gondoskodni. Az ipari utasítás (Gewerbsinstruktion) pedig csupán azt engedi meg, hogy az iparostársak, nem pedig az iparoslegények, egyesületet alapítsanak, közös vallási, erkölcsi, jótékonysági és ipari céljaik előmozdítására. A legények nem is nyújtanak megfelelő biztosítékot egyleti ügyeik rendes vezetésére. De nincs is szükség arra, hogy külön egyletet alapítsanak, mert nincs akadálya annak, hogy valamelyik fennálló betegsegélyező és temetkezési egyletbe belépjenek. A nyomdászok foglalkozása ugyanis nem jár olyan különös veszélyekkel, hogy emiatt az egyletek a tagfelvételt megtagadnák. (33987/3351. I. sz.) Német nyelvű e. t. - Budai ht. o. 1857. IX. G. 36941. A helytartósági osztály 1858 át>r. 18-án elrendelte, hogy a pestbudai nyomdáknál alkalmazott segédmunkások külön betegsegélyező egylet iránti kérelme elutasítandó, s a kérelmezőket figyelmeztetni kell a kormányzóság 1853 ápr. 11-i rendeletére, ill. az ipari utasítás előírásaira.