Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

ban addigra eltávoztak hazulról. A szolgabíró mégis előhivatta a törvénybírót, aki ez alkalommal nyíltan kimondotta, „hogy Dányon az uraság a lakossággal megosztozott s az uraságnak ott többé mi keresete sincs, miután neki a szentkirályi puszta jutott. Kéri ezért, „hogy miután az ily egymást sűrűn követő s folytonosan növekedő rakoncátlankodásnál a jó rendnek Dány helységben végképeni felbomlásától lehetne tartani, legyen kegyes egy részrehajlatlan küldöttség kineveztetését megparancsolni. Magyar nyelvű e. t. — Pesti ker. főisp. Úrbéri o. 1853. fons 1. pos. 33. (1852. fons 1. pos 66) Kapy Ede, Pest megye főnöke, miután a panaszt kivizsgáltatta, júl. 26-án terjesztette a tárgyalási iratokat a főispán elé. Véleménye szerint a mészárszékhez tartozó földekhez való tulajdonjogát Dány helysége nem tudta bizonyítani, ,,de nincs is arra példa, hogy a község a földesúri jövedelmek szaporítása végett egy regale beneficiumhoz földeket adott volna, és amidőn a helység e földeket elfoglalta, erőszakot követett el, és az erőszakoskodók mint rendháborítók tekintendők. . ." ,,Nem mellőzhetem el itt egyszersmind azon észrevételemet, — írja Kapy — hogy a község nevében feleselő ügyvéd a földesuraság irányában a legdurvább sértő kifejezésekkel él, és az egész feleselés elejétől végig communisticus tendentiák jellemét viseli. Valóban aggasztó azon általános tapasztalás, miszerint a lakosság, amennyiszer a volt földesuraságokkal vitatkozásba jön, annyiszor és mindenütt a lakosságot védelmező ügyvédek a minden sorból kirívó communisticus tendentiákkal fellépnek, és így ily veszedelmes elveket a lakosság kebelébe oltanak, melyek igen keserű gyümölcsöket hozhatnak."

50 (Uo. 1852. fons 1. pos. 94.) 64 1852 június 19. — Sátoraljaújhely Kafty István, Zemplén megye főnöke jelenti a kassai ker. kormányzatnak, hogy a csáklyói parasztok kontr aktuális földjeik után a robotot megtagadták. Amióta Gyöngyösy Imre — akit politikai veszélyessége és kommunisztikus üzelmei miatt Ungváron rendőri felügyelet alá helyeztek — a környék parasztjait bujtogatja, Nagymihály és Varannó környékén mindjobban terjed a nép között az erőszakosság szelleme. A másik bujtogató Boros volt eperjesi ügyvéd, aki jelenleg Csemernyén telepedett le. Tudomása szerint Boros a forradalom idején a „felforgató" párt erős híve volt. A környék parasztjai özönlenek hozzá, hogy tanácsot kérjenek tőle ; már több pert támasztott a földesurak, főként Barkóczy János gróf ellen. Az ilyen zugügyvédek politikai szempontból is veszélyesek : a parasztok mohón kapnak mindazon, amit az ilyen izgatóktól hallanak, 50 Nyugtalanságok történtek Albrecht főherceg magyaróvári uradalmához tartozó egyes községekben is. A főherceg maga rendelte el ezek ellen szükség esetén katonai karhatalom igénybevételét; a béllyei uradalom egyi községébe, Kopácsra, valóban katonaságot küldtek. (M. C. G. Präs. 1851/52. 84.)