Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)
Dőry Gábor e jelentés vétele után igyekezett Bogyayt megnyugtatni afelől, hogy Geringer „sajnálatát korántsem a hatalomkarnak még tán szelídebb eszközök meg sem kísértésével történt alkalmazásán, hanem azon előfordult eseteken, melyek annak alkalmazását szükségeltek, fejezé ki, e részben tehát nem csak hogy Nagyságod ebbeli intézkedése tán mellőzhető, sőt inkább a tulajdon biztosítása irányában tanúsított erélyes eljárása igen a maga helyén vala". 27 49 1850 március—1851 augusztus TÚRÓC MEGYEI KÖZSÉGEK MOZGALMAI a) 1850 március 14. — Nyitra Gróf Forgách Antal jelentése Geringerhez Mosóc község faizási joggal kapcsolatos folyamodványa ügyében. Mosóc községe panaszt tett a báró Révay uradalom ellen, hogy az megfosztotta őt faizási jogától és bírói végrehajtással fenyegette meg az általa okozott erdei károk" miatt. Ezt a folyamodványt Geringer hozzá küldötte, azzal, hogy az ügy állását vizsgálja ki és tegyen javaslatot arra 27 Dőry még 1849 novemberében maga adott utasítást Bogyaynak, hogy vizsgálja ki Homok—Komárom, Esztregnye és Szepetnek szőlőbirtokosainak ügyét, akik a nagykanizsai Batthyány hercegi uradalomnak a szőlődézsmát megtagadták, s ha az uradalom követelése jogos (a szőlők nem úrbéresek), a dézsmát karhatalommal is hajtassa be. (Uo. 1849. 329.) Az ugyancsak Zala megyei Óhíd község lakosai, akiknek a nyavaládi alapítványi uradalomhoz tartozó erényei hegyen voltak szőleik, az 1848. évre járó dézsmát nem rótták le, s a pécsi katonai kerületi parancsnokság egy rendeletére hivatkoztak, amely állítólag a dézsmát csak az 1849. évre kívánta. (Uo. 1850. 695.) Wernhardt tábornok, a pécsi katonai kerület parancsnoka — illetőleg az ő rendeletére hivatkozva Cseh Ede, Baranya megye alispánja — valóban úgy értelmezte a szőlődézsma behajtására vonatkozó felsőbb utasítást, hogy az csak 1849-re szól; Cseh meg is szüntetett Baranyában minden 1848-ra vonatkozó igényt. A baranyai földesurak ennek megfelelően csak az 1849. évi szőlődézsmát követelték és hajtották is be mindjárt a szüret után. Az 1848. évi szőlődézsma behajtását elsőnek az üszögi Batthyány uradalom követelte. A megyefőnök ebben az esetben már arra utasította az Ületékes főszolgabírót, igyekezzék egyezséget létrehozni a lakosok és az uradalom között. (Tolnai ker. főisp. 1850. 3413) A baranyai földesurak egyelőre a hátralékos robot behajtását sem erőszakolták ; egy részük elengedte volt jobbágyainak ilyen természetű tartozását, más részük arra várt, hogy a bíróságok átszervezése megtörténjék, s majd peres úton kívánta igényét érvényesíteni. (Uo.) Somogy megyében is több helyütt előfordult a szolgáltatások megtagadása, de a főbírói vagy megyei törvényszéki ítélet végrehajtásának a lakosok nem szegültek ellene. Egyedül Belezna községbe küldtek katonaságot, a szőlődézsma behajtására. (Uo. 1850. 3211)
