Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)
nézve, megvédhető-e és milyen módon a község az őt fenyegető végrehajtástól. Az ügyiratokból, amelyeket Turóc megye kormánybiztosa, gróf Pongrácz Arnold hozzá felterjesztett, kiderül, hogy Mosóc község az 1771. évben történt erdőfelosztás alkalmával az erdőből, amelyet korábban állítólag a Révayakkal együtt közösen használt, oly kis részt kapott, amely nem volt elegendő a község épület- és tűzifaszükségletének biztosítására. Ezért egy 1774. évi legfelsőbb elhatározás megengedte, hogy a mosóciak a szükséges fát a Révayak erdejéből igényeljék. Ez a fakiutalás — a királyi elhatározás ellenére — nem ingyen, hanem robotszolgáltatás ellenében történt. Ennek következtében állandóak voltak a viszályok, s a község bíráit, akik községük ügyét védelmezni igyekeztek, botbüntetéssel illették. Az úrbériség megszűnte után a mosóciak továbbra is feljogosítva érzik magukat a határukhoz tartozó erdők használatára. A földesúr viszont, a robotszolgáltatás beszüntetése óta, ragaszkodik ahhoz, hogy az erdőből — amelyről azt állítja, hogy annak kizárólagos birtokában van — ellenszolgáltatás nélkül nem köteles fát kiadni. Minthogy nem sikerült a hatóságoknak a felek között barátságos megegyezést létrehozniuk, az ügyet az illetékes új igazságügyi hatóságnak kell eldöntenie. Addig a már számbavett károk végrehajtását fel kell függeszteni, de meg kell akadályozni a további erdei károk okozását is. Nem ért egyet gróf Pongrácz kormánybiztossal, aki a teljes kárösszeget végrehajtás útján kívánja behajtani, és azt javasolja, hogy csak azokról a károkról tárgyaljanak, amelyeket a község a kormánybiztos (1850 jan. 31-én kelt) tiltó rendeletének kézhezvétele után okozott. Ezeket a károkat — akár végrehajtás útján is — téríttessék meg a községgel, és az összeget a bírói ítélet meghozataláig helyezzék letétbe. Német nyelvű fogaim. — Pozsonyi ker. kormányzat. 1853. XIV. 811. (1850. 2670.) Geringer márc. 28-án Forgách javaslatának megfelelően rendelkezett. (Uo. 3550.) A község ezek után — szorult helyzetében — még a csendőrséghez is panasszal fordult, a Révayak ellen. Gerstner tábornok, a pozsonyi katonai kerület parancsnoka, a szentmártoni csendőrszakasz-parancsnokság jelentése alapján nem tudta ugyan megítélni, melyik félnek van igaza, úgy látta azonban, hogy az erdőkárok felbecsülése igen részrehajló módon történt (az érdekelt község elöljárói nem voltak jelen, és a becslést nem pártatlan bíró, hanem az uradalmi erdészet egyik alkalmazottja végezte) s ezért vegyes bizottságot kívánt kiküldeni az ügy kivizsgálására. E szándékától csak az után állt el, miután Forgách közölte vele, hogy a mosóciak panaszos ügyét már arra illetékes bíróság tárgyalja. 2 * (Uo. 5818.) 28 A mosóciakéhoz hasonló kérvényt nyújtott be Styavnicska községe is a belügynúnisztériumhoz. A styavnicskaiak is a földesúr ellen panaszkodtak, aki az erdő évszázados használatát megvonta tőlük, és a bíróság ellen, amely a volt földesurakból áll, akik csak saját hasznukat nézik. Ezért az úrbéri perek felfüggesztését kérték, a törvényszékek végleges megszervezéséig. A belügyminisztérium 1850 okt. 29-én elrendelte Attems pozsonyi miniszteri biztosnak, hogy a földesúr javára hozott bírói ítéletet ideiglenesen függessze fel s teljes pártatlansággal nyomozza ki a tényállást. (Uo. 21260.)
