Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

DUNÁNTÚL

byrowa, es oth polgárokat^ tete& az byro melle, wgy mynth egjketh enghemeth walazthotak walla es Wargha Myklosth, es ez fellyol megh irth Tóth Istwan ennek ellene zolloth, hogy nem érdemlem az polgharsaghoth, merth eczer nem thethem wolth igaz törwentA. Mas az, hogy im ez el mvlth Zenth Geörgy napba, hogy byrowa walazthothannak wolth, akorys azth mondotha, hogj nem erdemlethem az byrossaghotA, merth lwdas wagioA;.

1 Azerth ezth en föl nem wettern wolna dyomerth, az myth chelekedeth rayttam, mellyeth may napon megh byzonetok, hogy ö zawa. 1. byzonysagA Zabo András byzonysagha, Hompaz Farkas, megh eskwth es ezth walla, hogy hallotha, hogy Zabo Andrási Tóth Istwan lwdasnak mondotha, es hogj nem erdemly az byrosaghoth. 2. byzonysagh chemy Kopaz Gywrko, megh eskwth es ezth walla, hogj ówys hallotha, hogj Zabo Andrást lwdasnak zitta, es Zenth Geörgj napyanys ellene mondoth, hogy nem erdemly az byrossaghoth, mert hamys. törwenth tethel énnekem. 3. byzonysagh Zowych Mykolla, megh eskwth es ezis ezenth walla,. mynd ez felyoZ megh irth keth byzonysagh. Az byrak illyen törwentA tethennek : Mywel hogy wdwarbyro wram megh hattá wolth nekj, hogj otthon fwsthyn leth wolna törwenye 10 forenth byrsaghaZ, de ö oth fwsthyn törwenth nem alloth, azerth Tóth Istwan maradoth wram w Nagnak fl. 10, es 15 napra Zabo Andrást megh köwesse 20 maghawal,

2 jamborokaZ, hogy walamyth mondoth, nem köllóth wolna mondani/. De ha megh nem köwethne, tahath nyelwen maracZ. Ha kenigh nyel we th megh akarya walthany, hwz forentoth fyzessen Zabo Andrásnak, es ennek wtthanna senkywel ne pörölhessen,

0 de ö welle pórólhessennek, az, kj welle akar törwenkedny.

3 Uo. 9—10. I. 1

A ,,ludas"-nak (aucarius) nyilvánítás a hitszegésért, hamis esküért kijáró büntetés. A ,,ludas" szóval illetés tehát súlyos rágalomnak számít. 2 Minél súlyosabb a sértés, annál többedmagával kell a sértőnek a sértettet megkövetnie. Mint a továbbiakból is látható, az úr széke keményen megtorolja a bírón — a földesúri érdekek kiszolgálóján — esett bántalmat. 3 A „ludasságon" elmarasztalt vagy egyébként becsületét vesztő (infámiába esett) személy elveszti a jogot arra, hogy valakit perbe vonhasson, viszont ellene lehet pert indítani. A bíróság az infámiát itt szószerint nem mondja ugyan ki, de az ezzel kapcsolatban szokásos büntetést alkalmazza a perbefogottal szemben.