Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

ÉSZAKKELETI ORSZÁGRÉSZ

caltassek, mint véreknek. Et hoc addito, mikor admonealta volna az A az I-t, hogj hatalmasul ne birja örökségeket, az I-nek az feleseghe megh jol megh verte az A-Z. Azért kyuannja az A, hogj ezen I országunk töruénje zerint ezertis conuincaltassek. I replicat. Vgj vagion, az mely örökségh felül emlékezik az A, hogj az I hatalmasul birja, az tagadgia, hanem azon örökséget az A-nak az vra, meUjeje viuin emberséges embereket, ugj remenkedet, hogj végje maghahoz, ü nékye ajándékozza. Gondolkoduan az I, ű ys ajándékozót az A vranak ket ökrét es egi tehenei. Annak uthanna, mikoron lakot volna az I ket eztendeigh azon örőkséghen, vjobban jut az A az I-hez, kéruén azon, hogj immar holtaígh cziak egi kerteczket engedgien neky, minden jussát ky vészy belúle,

4 melliet az I kesz docealnj. Seot az mikor aprehendalta

5 volna az I ezen örökséghet, soha az A sem nem contradicalt, sem nem prohibealta az Őrőkseghnek birasatul es zantasatul, es igi nem tartozik az A-nak ky boczatanj azon örökséget. A my penigh az másik A-t illethy, miuel ky házasították, es az my űtet illette, ky attak, azért annakis semmiuel nem tartozik. Azt is tagadgia az I, hogj az ű feleseghe nem verte az A-t. A producit testes. Primus testis Iuanczow Feczo, Petrouan lakozó, fejedelem ű Nagha jobbagja, megh esküt, igi vaZ : Vgi vagion, ezen A-nak az vra, mikoron hozza alot, akkor jol birta maghat, de azután az A-nak az vra mindenit el veztegetuin,

6 mindennel kinalkodot Lazornak az A-nak az vra, de az A nem consentialí. Azt is tudom, hogj semmiképen el nem akart mennj az örökségrűl, seot az mikoron az I az házat el hanta volna, kíntelen volt ky mennj az házbul, de igïs az ház eleot maid egi egész hétigh tüzet rákot, es ot volt az örőkséghen. Hanem ozton kintelen liuín, ugi ment sellèrsègre. Igaz, hogj az I az A vranak adot volt valamy két földeczket es egi kis réteczket, de azt nem tudom, ha örőkrej auagi nem. Egi kis kerteczketis adot volt örökre nekye. Seöt azuthanis magha mellj viuin bennünket, oda mentünk, kérte az A-t is, hogi consentialljon az vra vègezèsenek, de az A egi részint mintha consentialt volna, mas részent nem. Aztis tudom, hogi az I az örökségért ajándékozót ket tulkot, ket ket eztendeöst es egi tehenet. Azuthan, mikor azokot odaatta, ot nem voltam ; akor consentialtj az A auagj nem, nem tudom. A my az Veneczen lakozó A-t illethj, az réghen kihazasitottak volt. Secundus testis lurkó Gaidos, pétrouay, fejedelem ű Nagha jobbagia, annorum circiter 66, megh esküt, similiter sicut primus testis. Tertius testis Sewcziak Demian, Pétrouán lakozó, annorum circiter 40, hithy uthan igj val, sicut primus testis, hoc addito : Mikoron az I bontotta * Minden, azt illető jogáról lemond. 5 Kezéhez vette. 6 E szó után a szöveg eredetileg így folytatódott : ,,ezt lattá az I, utána járt, hogi adgia neky kezére örökséget, kit meghis czelekette." Ezt a szöveg írója áthúzta, s a fenti — következő — „mindennel kinalkodot Lazornak" szavakkal cserélte fel.