Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

ÉSZAKKELETI ORSZÁGRÉSZ

áruképpen niolczuan forinton, mely summa pinzben adot megh: elsőbenis az adósoknak fizetet harmincz egyed fel forintoí es húszon két forintos két őkrőt, item az leannak szoknyára tiz forintoí. Tizen nyolczad fel foriní az summa pínzbul restal az vr számára, mjuel ugyan magais Olexa testamentumában hattá, hogy ha valakj az örökséget fogja birni, keiesse keduét az vrnak. 6tus testis alsó polyankay Szuchodza, fejedelem eo Nga jobbadgia, annorum circiter 35, hiti utan igy val. Ezt niluan tudom, hogy Soltiz Olexa Szimonak atta el az örökséget áru keppen, az maga leannyat penigh ki fizettnj hattá azon őrokségbűl. Deliberatum est. Miuel hogy az A az eő maga productiojábulis niluan ki teczik, hogi az soltizsaghoz semmi közzé ninczyen, hanem az edes attya testamentuma szerint az papsággal legyen contentus, azon kiuűl az mire obligalta magát, nem comprobalhatta, azert my bjrak alsó polyenkay Soltiz Simonak ítéltük az Olexatul megh vőt soltísagot. Uo. 347—348. I. 528. 1654 május 20, Zboró

1 Két jobbágyasszony, testvérek, visszakövetelik őstől maradt negyed jobbágy telküket, melyet az egyik felperes férje akaratuk ellenére ajándékozott el az alperesnek. Az alperes azt állítja, hogy az ajándék ellenében ő is adott két ökröt, egy tehenet és egy kertecskét, s a telek birtoklásától a felperesek őt nem tiltották. A tanúk mind a felperesek mellett bizonyítanak. A bíróság így az örökséget visszaítéli az első felperesnek, mint vérnek, kötelezi azonban, hogy az ajándékokért és a telek beruházásaiért az alperest kárpótolja. A másik felperest elutasítják, mivel kiházasításakor már megkapta a részét; ha azonban pernyertes nő vérének leszármazol kihalnának, a telek megszerzésénél elsőbbségi joga lesz * Prima causa. Levata causa. Pétrouan lakó Aanna,

2 Dinjo Demien leanja, item Velenczen

3 lakozó Anna, ugian Dinjo Demien lejanja uti A-k

a panazt tiznek Pétrouan la kozo Mlinarczik Lazor uti I ellen, pretendaluan azt, az minemű örökségek maradót volna Pétrouan, ugj mint negiedrész jobbagisagok, melljet az egyik A-nak, ugj mint Pétrouan lakozó Hanuszjanak az vra el ajándékozta az I-nek, az A-nak akarattja ellen. Minek okajert nem athatojat atta, melljet az A-k készek megh bizonitany,

6 kiuanuan azert, hogj azon öröksegh, mely nékyek ösöktül marat, simpliciter az A-knak adiudí1 A fejedelem makovicai udvarbírája, Zalay Pál által összehívott úriszék tagjai : Kűkemezey Bálint Sáros megyei szolgabíró, Kűkemezey Lajos és Tivader András esküdtek, jelen voltak továbbá a „fejedelem ű Nagha hites ispany és soltiszok". — Az úriszék jegyzőkönyvéből ezt az egy pert közöljük. 2 Mint a továbbiakból látható, helyesen Hanuszja. 3 Venéce, Sáros m. — Venecia, CsSz. ű A dőlten szedett betűk után az eredetiben vessző van. 6 A perjegyzőkönyvben elszórtan y = y

19

, ö = o

19 vagy o

39

, ü = u

19 vagy u

39

.