Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
ÉSZAKKELETI ORSZÁGRÉSZ
527. 1653 február 3, Zboró 1 A felperes, bár atyja végrendelete szerint meg kellett volna elégednie azzal, hogy papi tisztségre juttatták, leszármazás és kölcsönadott pénzösszeg címén igényt tart az alsópólyánkai soltészságból való részesedésre. Minthogy állításait bizonyítani nem tudja, az alperes viszont tanúkkal igazólja, hogy ö a vitás soltészságot megvette, az úriszék a felperest keresetével elutasítja. * Príma causa. Levata causa. a Alsó polyankay Zelyenik Jaczko Borscz Stecz, prókátora altal illyen panaszt tészen ugyan polyankay Szimko soltiz, eőreghbigh bátyának fia ellen. Mideőn Slyachta Iuannak hat fia volt, az négyét ugian eő maga házasította volt megh, es helytis szerzett volt nekiek, az két fia penigh nőtelen volt, ugy mint Szeman és Jaczko, az mellyeket az nagiobigh fiára, Janczira bizta volt, hogy louat, fegyuert és köntöst szerezen nekiek, valamint eő maga szerzet az négy fiának. Az mikor Fedor neuű egy test s vér batiok megh holt volna Felső Polyankan, annak az eorőkséget Janczy közre nem boczyatotta, hanem tulaydon cziak az maga fiat szabtotta reá. Azon fia megh holt, az kit reá szalitot volt, s az másik fiatis ujobban megh megh oda szabtotta 2 azon Fedor eorőksegéi e. Azon kiuűl az edes attya paranczyolattya es testamentom tétele szeriní Janczi az két eőczyenek louat, fegyuert és köntöst nem szerzet, az negyed fel száz forint adosagotis kezéhez percipialta, es az houa akarta, oda foiditotta. Az A Olexa bátya eorőkségehez pretendáluan közit, ez okra nézue, miuel azon Olexa megh szeginyeduén, egyczeris, maszoris kért pinzt tőlle, monduán azt neki: Jo eőczyém, adgy pinzt énnekem az örökségemre, mert nincz houa lennem; arra kel mar pinzt Vennem, mert az vőm nem akar mellettem laknj, annak nem kel öröksége. Hanem ugi adot az A egyczeris, maszoris, ugy mint tizenegyed fel forintigh, mellyet elégedendő képpen megh akar bizonitanj. I repbcat b meszczizkay Katona Marton, prókátora altaZ. íme hallom s értem az A-nak praetensioiaí. De énis kész vagiok megh bizonitanom, hogy az megh emlitet tizenegyed fel forintot nem az örökségre atta volt szegény Olexa bátyánknak, hanem egy lázra 3 atta volí. En megh aruluan tőlle az 1 Az úriszéken, amelyet Szalay Pál, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem makovicai udvarbírája hívott össze, az ítélkezésben Kűkemezey Bálint Sáros megyei szolgabíró, Satho Pál megyebeli esküdt, Zombory János, Rákóczi László makovicai udvarbírája, Piszanzky Stecz, Relis Benia és Petrouay Lázár ispánok vettek részt. — A jegyzőkönyvből ezt az egy pert közöljük. 2 Megint oda szállította (telepítette). 3 Láz : rét, legelő (hegyi legelő). a A dőlten szedett betűk után az eredetiben vessző van. b Az eredetiben itt pont van.
