Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

ÉSZAKKELETI ORSZÁGRÉSZ

Néhány dunántúli uradalomhoz hasonlóan, a falusi bíróság, a falu színének hatásköre Makovicán igen széles, bűnügyekben is hozhat ítéletet.

10 Az uraság udvarbírái csak arra vigyáznak, hogy a faluk bírái, a soltészok, a magistratus jogkörét ne csorbítsák, bűnügyeket el ne titkoljanak, az ilyen cselekmények elkövetőit futni ne hagyják, azt azonban tudomásul veszik, ha a faluban elkövetett bűneseteket — az ő előzetes hírükkel — első fokon ott is tárgyalják. Természetesen, a helyi bíróság itt sem hozhat kötelező ítéletet, a végleges döntést az úriszók mondja ki. A makovicai uriszékről ránk maradt egy kötetnyi peranyag — az 1636 és 1678 közötti időszakból — 91 ülés jegyzőkönyvét tartalmazza Az üléseken 208 pert tárgyaltak, és néhány kivétellel be is fejeztek. A 208 per között csupán 14 volt a falu színéről fellebbezett ügy, a többi mind az úriszók előtt indult. Az összes perek csaknem háromnegyed része bűnügy ; tárgyuk útonállás, házak fel verése, rablás, rablógyilkosság, fosztogatással kapcsolatban emberek megkínzása stb. Az ügyeknek csupán egy negyed része polgári, az úrbéri perek száma pedig alig néhány százalék. A bűnügyek szokatlanul nagy tömegét a primitívebb életviszonyok s a nyugtalan, háborús idők magyarázhatják. Egymást érték a hadjárások nemcsak hazánkban, hanem a szomszédos Lengyelországban is, ahova a perek színtere igen gyakran átnyúlt.

11 A háborúk következtében még nagyobb volt az elszegényedés, sok volt a földönfutó, hontalan szegénylegény, akik mostoha életkörülményeik miatt „megfeledkeztek az isteni félelemről és a világi törvények súlyosságáról." A bűnügyekkel kapcsolatban meg kell még jegyezni, hogy ezek tekintélyes részét — a főbenjáró pereknek is több mint 40%-át — nem az uraság, hanem jobbágyok indítják, holott ez időben már más uradalmakban a vádat rendszerint a magistratus képviseli. A közváddal szemben a magánvád ősibb formájának ilyen arányú fennmaradása szintén ez országrész fejletlenebb viszonyait mutatja. Végül rá kell mutatni arra, hogy egyetlen más úriszék ítélkezése sem olyan kemény, sehol sem látszik annyira a büntetések elrettentő jellege, mint ennél az uradalomnál. A fennmaradt 148 bűnper közül 85-ben hoztak halálos ítéletet. További 8 esetben is halálbüntetésről volt szó, s attól csak valamilyen különleges okból — pl. a vádlott fiatalsága miatt — tekintettek el.

12 A makovicai úriszék bírái tehát az eléjük került összes bűnvádi pereknek csaknem kétharmadában halálbüntetést szabtak ki, illetőleg mérlegelték a legsúlyosabb büntetést. Az alkalmazott halálnemek is igen kegyetlenek : gyakori a karóbahúzás és a kerékbetörés, rendszerint kivégzés előtti tortúrával vagy kézlevágással, „sütögetéssel", az elítélt hátából szíjak hasításával stb. exasperálva. Több esetben a szokott „tortura" helyett is „terribilis torturá"-t rendel az ítélet, vagy nem jelöli meg a súlyosbítás módját, hanem a hóhérra hagyja, hogy az elítéltet a halálbüntetés végrehajtása előtt „mentül szörnyűbb kínnal" gyötörje meg.

13 A polgári perek közül ki kell emelnünk azokat, melyek a soltészok óletés jogviszonyait, örökösödési rendjét stb. dokumentálják, a soltészjogot tárják fel. A többi polgári per tárgya nem különbözik a szokásostól. Az úrbéri ügyek 10 L. uo. 125., 315. stb. 1. 11 Az egyik vádlottat pl. azzal csalogatták társai lengyel udvarházak felverésére, hogy azok lakói háborúban vannak, így könnyű lesz a fosztogatás. Uo. 331. 1. 12 L. pl. az 515. sz. pert. 18 L. pl. az 526., 529., 531., 534., 535.. 537. stb. sz. pereket.