Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
ÉSZAKNYUGATI ORSZÁGRÉSZ
1672, 1677 : Horaonnai Drugeth György özvegye, Esterházy Mária ; 1679— 1681, 1686—1687, 1690 : Homonnai Drugeth Bálint. A felsorolásból hiányzó évekből perszövegeink nincsenek. Az úriszék tárgysorozatán a felperes legtöbb esetben az összehívó magistratus. A többi közbirtokos közül Nádasdy Ferenc, Wesselényi Ádám özvegye, Drugeth Borbála és Drugeth János országbíró pereiről vannak jegyzőkönyveink. Arra nincs eset, hogy ugyanazt a jobbágyot több közbirtokos nevében állították volna bíróság elé, ami azt bizonyítja, hogy az uradalom és a rajta élő jobbágyság, az együttes igazgatás ellenére, tulajdonjogilag fel volt osztva a birtokostársak között. Szövegeinkben az uradalomnak az alábbi — akkor Nyitra megyéhez, ma Csehszlovákiához tartozó — helységei szerepelnek : Csasztkóc (Őastkovce), Csejte (Öachtice), Hrachovistye (Hrachoviste), Kosztolán (Kostolné), Krajna (Krajné), Leszéte (Alsó- és Felsőleszéte —Korytné, Podolie), Lestyén (Líest'any), Miava (Myjava), Nagykosztolán (Veiké Kostolany), Ó Tura (Stará Turá), Vágújhely (Nővé Mesto nad Váhom), Vagyóc (Vadövce), Verbó (Vrbovce) és Visnyó (Visnové). Pereink tárgya — néhány, jobbágyok közötti ügytől eltekintve — többnyire engedetlenség. Más uradalmakhoz viszonyítva nagyobb a száma a magistratus által tisztjeinek szidalmazása és bántalmazása címén indított eljárásoknak. A perekből az is kitűnik, hogy a széleskörű paraszti ellenállás megtörésére Csejtén az úriszék elég hatástalan eszköznek bizonyult : a megidézett személyek a legtöbb esetben meg sem jelennek a tárgyaláson, a távollétükben kiszabott bírságok és egyéb büntetések ellenére változatlanul folytatják harcukat a földesúri elnyomással szemben. A XVII. században eluralkodó hallatlan szegénységen kívül a jobbágyok elszánt magatartása idézhette elő, hogy a század vége felé a közbirtokosok úriszéke lényegesen mérsékli szigorát, a kiszabott pénzbírságok csekélyek, gyakran egészen jelentéktelenek. 2 Az 1651—1690. közötti időszakból fennmaradt csejtei jegyzőkönyvek eredetileg egy-egy ülés anyagát tartalmazó füzetekből állottak. Később a füzeteket egy kötetbe foglalták, mely az Országos Levéltár Kamarai levéltárában „Miscellanea no. 12. Urbarialia fasc. 1. Nro. 1374. Anno 1653." jelzet alatt maradt fenn. A kötetben a perek időrendben következnek egymás után, az 1651. évieket (400—402. sz. pereinket) kivéve, melyek •— helytelen sorrendben befűzve — a 161—166. lapokon találhatók. A szövegeket túlnyomó részben latin nyelven fogalmazták, a tanúk vallomásait tartalmazó részek azonban többször magyar vag^ szlovák nyelvűek. A jegyzőkönyvek eredeti fogalmazványok, rendkívül pongyola nyelvezettel, sok helyen grammatikai hibákkal. Egyetlen eset kivételével 3 sem aláírva, sem megpecsételve nincsenek. A kötet teljes épségben maradt ránk, szövegei sértetlenek. 2 L. pl. a 462. sz. pert. A bírság összegének mérséklésénél, természetesen, az a körülmény is szerepet játszott, hogy a jobbágy egyébként esetleg elhagyta volna a telkét, elveszhetett volna az ingyen munkaerő. 3 L. az 1686. évi jegyzőkönyvet; fent idézett perkötet 168—180. 1.
