Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

DUNÁNTÚL

IX OSTFFYASSZONYFAI URADALOM Az uradalmat Vas megye egyik legrégibb, törzsökös családja, az Osl nemzetségből származó Ostffy család bírta már a korai középkorban s korszakunkban is. Az Ostffyak nem emelkedtek a főnemesi családok sorába, megmaradtak mindvégig az ún. birtokos nemesek (nobiles possessionati) széles rétegében s a megyei élet keretei között. Ósi birtokállományuk, melynek központja a Vas megyei Asszonyfa (Ostffyasszonyfalva), a századok folyamán sem gyarapodott. Perjegyzőkönyveink idején, a XVII. században, a család Asszonyfán kívül a szintén Vas megyei Csönge, Dömölk, Hőgyész, Mihályfalva, Mindszent, Semjén, Simonyi, a Sopron megyei Farad, Sárkány, Sarród és a Veszprém megyei Alsóiszkáz helységekben volt birtokos, de csak részbirtokos : a felsorolt faluknak kisebb-nagyobb részeivel rendelkezett; birtokállománya 100—150 jobbágytelket összesen sem haladott meg.

1 Az úriszéket a birtok központjában, Ostffyasszonyfán tartották. Az itt kelt peranyagból egy kötetnyi jegyzőkönyv maradt ránk, mely az 1624—1704. éveket öleli fel. Ez évkoron belül azonban nagy hézagok mutatkoznak, az 1634—1647. közötti időből pl. egyetlen protokollum sincs, ami bizonyára nem az ítélkezés szünetelésével, hanem az iratok megsemmisülésével magyarázható. Az említett kötet 48 pert tartalmaz, fele részben bűnpereket, csaknem fele részben úrbéri természetű ügyeket, a polgári perek száma elenyésző. Az anyag ilyen megoszlása mellett természetes, hogy a perindító (felperes) csaknem minden esetben az Ostffy földesúr vagy más magistratus, s a jobbágyok által indított perek száma jelentéktelen, mindössze 4. A jobbágyok a maguk ügyeivel a kisebb birtokon lehetőleg éppen úgy elkerülik az úr székét, mint a nagy uradalmakban. Az Ostffyak nemesi birtokán a feudális jogszolgáltatás nem különbözik a Dunántúl sok ezer portát uraló oligarcha családainak földesúri bíráskodásától: az úriszék összetétele, eljárásjoga stb. hasonló ahhoz, amit az Esterházyak, Batthyányak — az előbbi fejezetekben tárgyalt — hatalmas uradalmaiban megfigyelhettünk. Az úriszék két ítélkezési formája is ugyanúgy megtalálható itt, mint Szalónakon vagy Pápán.

2 Főbenjáró ügyek tárgyalására az úr széke csak akkor illetékes, ha bírái között a vármegye megfelelően képviselve van, a kiküldöttek élén rendszerint az alispánnal. Különösen súlyos bűnperek esetében két alispán is résztvesz a tárgyaláson.

3 Az úriszék másik, megyei bírótársak 1 Birtokaikat a per jegyzőkönyvek s dica-csszeírások alapján állítottuk össze. 2 L. az I. és VII. fejezet bevezetését. 8 A 391. sz. a. közölt per folytatólagos tárgyalásán végül már három megye alispánjai vettek részt (1. a per 16. jegyzetét).