Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

DUNÁNTÚL

nélkül vagy nem kellő számú és súlyú megyei bírótárssal ítélkező formája bűnügyekkel nem foglalkozik, illetőleg az ilyeneket a vármegye megfelelő részvételével tartott úriszékre halasztja.

4 E fórum ítéleteinek jogereje (fellebbezhetetlensége) s az úr kegyelmezési joga tekintetében sem tér el az Ostffyak úriszékének gyakorlata, a szokásostól. Az utóbbi tárgy, a földesúri kegyelmi jog szempontjából is különös érdekességgel bír az a per,

5 mely 1677-ben Ostffy Tamás gyilkosai ellen az úriszék előtt lefolyt. A fiatal földesurat, ki egy, juriszdikciója alá tartozó agilis feleségét elcsábította, vagy rajta erőszakot tett, az agilis az asszony segítségével megölte. Az emiatt indult főbenjáró perben a védelem főleg arra épült, hogy a haldokló Ostffy gyilkosainak megbocsátott, tehát — mint pallosjogú úr — nekik kegyelmet adott. A bíróság a kérdés vitatásába bele is ment, s a halálos ítéletet csak a bizonyítás sikertelensége után szabta ki. A közlésünkben felhasznált perszövegek, mint láttuk, egy (kronologikusan rendezett tartalmú) kötetben vannak összefoglalva. A kötet az Országos Levéltárban, az Ostffy család levéltárában, ,,B. 4. s." jelzet alatt található. Szövege megcsonkult, első lapjai hiányoznak, több lap széle szakadozott. Olvasását vízfoltok s az írás erős elhalványulása nehezítik meg. — A szöveget több esetben az ítélet végrehajtására vonatkozó utólagos bejegyzések egészítik ki. A jegyzőkönyveket, néhány kivétellel, az úriszéken részt vett megyei bizonyságok (a későbbi pereknél a többi bíró is) aláírásukkal erősítették meg. 4 Az 1630. március 18-i úriszéken idegen földesúr Ostffy-jobbágyot lopás címén perel. A bíróság egy szolgabíróból, egy alszolgabíróból, három megyei esküdtből és két további, csak név szerint megadott személyből áll. A perbefogott ügyvédje ezt a bíróságot nem tartja illetékesnek : „Tisztesség adassék az dominus arbitereknek, de ez causa nem az ő kegyelmek személyét concernálja, mivel crimináliter vagyon az actio erigálva, ideo kívánja, hogy ez mostani terminusról differáltassék." Az úriszék határozata helyt ad az érvelésnek : „Minthogy az dominus A az ő actioját nyilván crimináliter erigálta, melyhez ez modernus arbiter uraim insufficienseknek tartják magukat, ideo pro moderno termino differtur ad praesentiam domini vicecomitis reliquorumque assessorum, tales causas sufficienter revidentium." — L. a bevezetés végén idézett perkötet 46v—47v. 1. 5 L. 391. sz. a. közölve.