Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

DUNÁNTÚL

A szőlőkkel kapcsolatos perekben a hegymester széke jár el.

7 A bíróság tagjai : a falu (város) bírája az esküdtekkel, illetőleg a hegymester és a hegyközségből meghívott polgárok.

8 (A falu színén néha a régi módon, falugyűlésben, a falu egyeteme ítélkezik.) Bár ezek az alsó bíróságok végérvényes, kötelező döntést itt sem hozhatnak, ítéleteik mindig megfellebbezhetők, az első eltérés a szokásostól már ezen a fokon, hatáskörükkel kapcsolatban jelentkezik. Míg ugyanis a hasonló fórumok más uradalmakban csak egy, ritkábban öt-tizenkót forint perértókig járhatnak el, a szalónaki uradalomban 100 forintos bírságokat is kiszabnak, s — mint másutt főbenjáró ügyekben az úriszék — negyvened magukkal esketik a feleket.

9 A falu után következő magasabb igazgatási egység a „tartomány", „vidék" vagy „sáfárság". Az ennek megfelő bíróság a tartományi „kántortörvény", röviden „kántor" vagy „vidék kántora". A XVI. század végén a kántort néha úr székének is nevezik,

10 ami önmagában bizonyítja, hogy a kántor : úriszék, az úriszék alsóbb tagozata. Ez a második sajátosság a Batthyány-birtokok jogszolgáltatási rendszerében, ilyen fórummal ugyanis más nagybirtokon sehol sem találkoztunk. — A kántortörvényt a tartomány sáfára hívta össze, utasítása szerint az évnek az ún. kántorböjtök által meghatározott négy időszakában : nagyböjt, pünkösd, Szent Mihály és karácsony kántorában (a bíróság elnevezése innen ered).

11 A törvényt ilyenkor vagy min den tartomány részére külön — annak székhelyén — szolgáltatták, vagy több tartománynak egyszerre az uradalom központjában, Szalónakon. (Az ülés tárgysorozata az utóbbi esetben is tartományok szerint tagolódott.) A kántor bírái a sáfár vagy sáfárok, hegymesterek, erdőispánok és más földesúri alkalmazottak, továbbá az ítélkezésbe bevont községi bírák ós esküdtek. Megyei bizonyság a kántortörvényen nincs jelen, s ha szerepel is a résztvevők közt szolgabíró, az nem a megyét képviseli, hanem a többiekhez hasonlóan személy szerint meghívott bíró. A kántortörvény hatásköre a sáfároknak kiadott utasításokban meg van határozva. Eszerint a kántor vegyesfokú bíróság : egyrészt a falu, város vagy' hegymester székétől felhozott perek fellebbezési fóruma, másrészt bizonyos ügyek első folyamodású bírósága. Az utóbbiak közé tartoznak az ún. úrbéri kihágások, a sáfár és más urasági alkalmazottak s az elöljárók rendelkezéseinek ellenszegülő, robotmulasztó stb. jobbágyok ügyei. De a kántor előtt felel hanyagságáért, engedetlensógóért a falusi bíró, a hegymester s az erdőispán is. Bizonyos kisebb jelentőségű bűnperekben, pl. pincefeltörós, méhlopás esetében szintén a kántor az első fokon ítélkező bíróság. A főbenjáró ügyek azonban az úr székére tartoznak. Ezekben a kántor csak előkészítő cselekményeket végez s a bűnösök elfogásáról gondoskodik. — A kántortörvónyen írják össze továbbá az árvákat, veszik leltárba vagyonukat s jelölik ki gyámjaikat. Végül itt hirdetik 7 L. a rohonci hegymester 1638-ban kelt utasításának 4., 5., 13. és 14. pontjait (a 3. jegyzetben idézett kötet 137. 1.). 8 A hegymester székének bíráira 1. a 7. jegyzetben id. utasítást; vö. a magyaróvári uradalom 1635. évi bírságoló könyvével (Győri Állami Levéltár. Halászi város jegyzőkönyve, 84. pont). 9 L. az 51. és 52. sz. pereket. 10 L. pl. a 61. sz. pert. 11 A ,,törvény"-nek minden kántor alkalmából való megtartását a tiszttartó 1649-ben azért sürgeti azúrnál, hogy „legyen félelmek" a jobbágyoknak (O. Lt. Batthyány cs. körmendi lta. Az uraság és a tiszttartók levelezése, 65. sz. 11. pont).