Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
DUNÁNTÚL
ki az egész tartományt érintő földesúri rendelkezéseket és bírságos parancsokat. 12 A fennmaradt perjegyzőkönyvekben megfigyelhető gyakorlat általában egyezik a kántor hatáskörére vonatkozó utasításokkal. Pereink között azonban két olyan példa is található, amikor a tartományi kántor halálos ítéletet hoz, 13 viszont egy harmadik, ugyanilyen súlyos ítéletet kívánó ügyben magát illetéktelennek nyilvánítja s a pert az úriszék elé utalja. 14 A gyakorlat e következetlensége bizonyára azzal áll kapcsolatban, hogy a kántor végső fokon semmiféle ügyet le nem zárhat, ítéletei mindig megfellebbezhetők, azokat a sáfár, bármelyik peres fél appellációjára, köteles az úr székére tovább küldeni. A Batthyány-birtokok legnagyobb igazgatási egysége az uradalom. Minden uradalomnak megvan a maga bírói szerve, az úriszék, melyet az úr megbízásából az udvarbíró hív össze. Kivételt képeznek a súlyos bűnvádi ügyek, melyeket rendszerint nem uradalmanként, hanem több uradalomból egy helyen összevonva, így a XVI. században a németújvári, később a körmendi úriszéken tárgyalnak. 15 Az úriszék az említett összes bírói szerveknek felette áll, ez a földesúri jogszolgáltatás harmadik és legfelső fóruma. A Batthyány-uradalmakban ennek is két különböző ítélkezési formája jelentkezik. Az egyiken — akár csak Pápán vagy Ostffyasszonyfán 16 — megyei bizonyságok nincsenek jelen. Itt az udvarbíró elnöklete alatt a porkoláb, meghívott nemesek, alsóbb rangú földesúri alkalmazottak, városi bírák és polgárok ítélkeznek. A másodikon viszont mindig s nagy számban vesznek részt a vármegye képviselői, közöttük rendszerint az alispán is, a többi jelenlevők szintén „jogban jártas nemesek". Az első forma úrbéri ós polgári ügyekben bírt hatáskörrel, a második főbenjáró ügyekben is. A gyakorlatban azonban — különösen korszakunk elején — a kétféle összetételű bíróság hatásköre nem különült el ilyen élesen, s úgy látszik, hogy az úriszék megyei kiküldöttek nélküli formája is hozott halálos ítéletet. 17 Később a két forma összeolvadt, és a XVII. század második felében — amennyire hiányosan fennmaradt anyagunkból megítélhető — az úriszék vármegyei képviselet nélkül ítélkező típusa eltűnt. 18 Összeolvadásuk 12 Pl. az 1626. jún. 22—23. kántoron közölték az úr rendeletét, hogy az uradalomból tyúkot, ludat, vajat stb. senki ki nem szállíthat, csak a szalónaki vagy a rohonci piacon adhatja el. Ellenkező esetben az árut elkobozzák, a tilalom megszegőjét börtönre vetik. (Uo. C. IX. Úriszéki iratok, Szalónak, idézett dátum alatt, 11. 1.) 13 L. a 18. és 25. sz. pereket. 14 L. a felhasznált szalónaki peranyagban az 1588. évhez sorolt keltezetlen jegyzőkönyv 3. sz. perét. Itt, lopási ügyben, a szalónaki kántor így határoz : „ez fejben járó dolog, ebből mi törvényt nem tehetünk, hanem uram ő nagysága törvényére hagytuk". — Az idézett három per hatásköri bizonytalanságot mutat, amely — úgy látszik — még a XVXT. században is megvolt. Jobbágy Dániel szalónaki tiszttartó pl. 1643. jan. 3-án utasítást kér az úrtól, hogy bizonyos ügyet a kántoron vagy az úriszéken láttasson-e meg. A földesúr a kántor elé utalja a pert. (Uo. Az uraság és a tiszttartók levelezése 36. sz.) Három évvel később Jobbágy azt kéri az úrtól, hogy a hozzá beadott jegyzék alapján ő maga döntsön : kire kell kántort látni és kire nem. (Uo. 65. sz.) 15 1646-ban pl. parancsot kapnak a szalónaki, dobrai és németújvári porkolábok, hogy a börtönökben fogva tartott vádlottakat szállítsák Körmendre, ott ítélkezik majd felettük az úriszék, melyre 10 megyei hites személyt hívtak meg. (Uo. C. IX. Űriszéki iratok, Körmend. 1646. ápr. 9.) 16 L. a VII. és IX. fejezet bevezetését. 17 L. a 12. sz. pert. 18 Már 1643. jan. 3-i memoriálisában javasolja a szalónaki tiszttartó az úrnak, hívjon meg a kántortörvényre megyei alispánt és szolgabírót; az ő jelenlétükben hozott
