Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

DUNÁNTÚL

{fraknói, kismartoni, kaboldi stb.) Esterházy-uradalmak helységei is szerepelnek, minthogy azok a helyek, ahol az úriszéki tárgyalásokat tartották — a ritkábban szereplő Nagy- és Kismartont leszámítva — mind a lánzséri uradalomhoz tartoztak, s közölt pereink nagyobb része is ennek az uradalomnak lakosságára vonatkozik, a fejezetnek a Lánzséri uradalom címet adtuk. A perjegyzőkönyvekből az úriszéket szolgáltató magistratusok alábbi sora állapíthtaó meg : 1627—1638. Esterházy Miklós ; 1640—1641. Esterházy István; 1642. Esterházy Miklós és elhalt fiának, Istvánnak özvegye, Thurzó Erzsébet; 1643—1645. Esterházy Miklós ; 1647—1651. Esterházy László ; 1653—1676. Esterházy Pál.

2 Miklós nádor az úriszéket, melyet több jegyzőkönyvben — főleg a korábbi időben — a szokásos magyar és latin elnevezések mellett Potading szóval

3 is jelölnek, eleintén felváltva Nyék, Derecske

4 és Lakompak Sopron megyei helységekbe s egy esetben Cinfalvára hivatta össze. 1640-től túlnyomórészt Lakompakon ült össze az úr széke. 1646—1651. között az ülések székhelye a fraknói uradalomhoz tartozó Nagymarton vagy a kismartoni uradalom központja, Kismarton, majd ismét Lakompak. Esterházy Pál alatt a törvénykezés szintén Lakompakon történt, egy 1676. évi úriszéket kivéve, melyet Kismartonban tartottak meg. Eddig az ideig az úriszék elnökeinek személye nem állapítható meg. Esterházy Pál idejében e tisztet valamely jogban jártas „főszolgája" látta el, de sohasem az udvarbíró vagy a várnagy, amint az más úriszékek esetében történt. A közölt jegyzőkönyvekben szereplő, Esterházyak birtokában volt helységek — a Mosón megyei Boldogasszony kivételével — mind Sopron megyében feküdtek és ma Ausztria (Burgenland) területéhez tartoznak. Pereink nagyobb részében, mint említettük, a lánzséri uradalom jobbágyai, az uradalom — következő — falvai szerepelnek: Bangrab (Borosd — Weingraben), Boldogasszony (Frauenkirchen), Cindorf (Cinfalva — Siegendorf), Császárfalu (Kaiserdorf), Derecske (Vámosderecske— Drassmarkt), Középpulya (Mitterpullendorf), Lakondarf (Lakfalva — Lackendorf), Lakompak (Lackenbach), Lánzsér (Landsee), Lok (Unterfrauenhaid), Nyék (Sopronnyék — Neckenmarkt), Raiding (Doborján — Raiding), Ricing (Récény — Ritzing), Svengraben (Répcefő—Schwendgraben), Szentmárton (Sopronszentmárton — Markt Sankt Martin). A fraknói uradalomból Antau (Selegszántó — Antau), Fraknó (Forchtenau) és Milidorf (Szárazvám — Müllendorf)-, a szarvkői uradalomból Hornstein (Szarvkő — Hornstein) és Stikeprunn (Büdöskút—Stinkenbrunn)-, végül a kismartoni uradalomból Cilindorf (Völgyfalva — Zillingtal), Kishöflein (Kishőflány — Kleinhölfein), Kismarton (Eisenstadt), Nagymarton (Mattersburg), Prodersdorf ad Vulcam (Vulkapordány—Wulkaprodersdorf), Sérc (Schützen am Gebirge), Stocing (Lajtaszék — Stotzing) és Szent Margaréta (Szentmargitbánya — Sankt Margarethen) helységek fordulnak elő. 2 A felsorolásból hiányzó évek úriszéki anyaga nem maradt fenn. 3 A ,,Potading" az osztrák határ közelében fekvő magyar uradalmakban általánosan használt kifejezés; jelentése a sokértelmű „törvény" szóéhoz hasonló (1. a nomenklatúrában). Előfordulásaira 1. a bevezetés végén idézett perkötetek (Altes Rechtsbuch) I. k. 76., 81. stb. 1. 4 1640-ig elég gyakori, hogy az úriszék egyik nap Nyéken tárgyal, a rá következő napon pedig a Nyéktől légvonalban 13 kilométerre fekvő Derecskén ül össze. L. a 354., 355., 358., 359., 365. és 366. sz. pereket. (1640. után ezzel a jelenséggel többé nem találkozunk.)