Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
DUNÁNTÚL
uan az szolga kezéhez, leszállót á lorul, ezen latensnek aduan mind ket louat kezéhez. Monda á szolga az urának : Megh halsz ördögh lőlkű. Hasonló szitkokkal sziduan ezen fatenstis, csak pattanék a puska, talala agíekban lüni az urai. Azon sebbel lora űluen az ura, kétszer lüt szolgaiahoz pistoljaiuaZ. A leüestül megh ijeduen á louak, el ragadtak ezen fatensí. Valamigh uisza jüt, mind azon hélen várta Molnar István, és ugi mentek be Vaszarra. É'zen fatens duplán igéruen á níargallo penzt á vaszaríaknak, feluen hogi pribékké ne légien, s ugi küldőt utanna, és ugi hoztak uisza. Abban semmit nem tud, sem latot, hogi Molnar Istuan kardot uont uolna. Secundus testis, Georgius Stumbner, castellanus arcis Papensis, annorum 40, iuratus et examinatus fassus est: Az deutrumnak continentiaja szerint hallotta az I-tul, midőn be hoztak uolna ezen varban fogua, hogy mondotta, hogi mind éz szerint történtének uolna az dolgok, maga mencsegere. De ez fatens sem ot nem uolZ, sem nem lattá, sem nem tudgia, mint történtének á dolgok az helen, hanem lattá it ben á varban az uyan a sebei és nadrágán á lüesí, de miként eset rajta, aszt sem tudgia. Deliberatum est. Az I bizonsagit érös hittel megh ésküttetuen és hitek utan ualo uallasit jol megh ruminaluan az deutrumnak continentiaja szérinZ, miuel az élső bizonsagh az deutrumban az mi az I quaHficatajat illet*, abban semmiZ sém tudván, hanem inkab in contrarium az A-nak actiojat uilagossan megh uallotta. Á második bizonsaga pediglen égiknek som szolgalí. Hanem ezen A-t, nem szükséges keppen, hanem az igassaghnak inkab valo ki nilatkoztatasaért érös hittel megh ésküttetuen, ualaminí az I-nak első bizonsaga, ugi ezen A is uallotta az actioban specificalt esetét rajta történtnek lenn?/. Azért succumbalvan az I az bizoniettasban per omnia, özen gonosz, hallatlan, ura ellen ualo cselekedétierf először á kéze el vágattatván, az utan érdeme szerint féie uetetik és á keze á pelengerre szegeztettetik az I-nak. Uo. 7lv—74v. L 331. 1660 június 14, Pápa 1 A csizmadia-céh megnevezett tagjai az atyamester feleségétől fondorlatos úton megszerezték a céhláda kulcsát, s azt önhatalmúlag két hétig maguknál tartották. A perbefogottak az idézésre nem jelentek meg az úriszék előtt. A céh szabályainak megsértéséért fejenként 20 forinton marasztalják el őket. 1 Az úriszék tagjai : Gorup János, Lindemari Leonárd, Duymouith János Veszprém megyei szolgabírák, Jankouith Péter alszolgabíró, Horuath György, Somogy János, Aczady Balázs, Ozitaroczi Lukács, Horuat János megyei esküdtek, Thuri Farkas, Somogy György, Vámos Imre, Hegy István nemesok, továbbá Hencz Imre pápai főbíró, Rabakeőzj Mátyás, Kadartaj György, Woszprimj Gergely, Vagy István, Karacicz Lukács, Takacz. György, Uy másként Szücz István, Ágoston Gergely pápai esküdtek és más, jogban, jártas személyek. — A jegyzőkönyvből csak ezt az ügyet közöljük.
