Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
Bevezetés
«oló — jelenléte pedig az úriszék döntését igazságosabbnak tüntethette fel, mintha csak néhány főből álló bíróság ítélkezik felette. Ezzel az elnyomó hatalom a jogszerűség látszatát fokozta jobbágyai felé. Később, a török veszély és a belső háborúk elmúltával s az állami erőszakszervezet kiépülésével, a rögzített társadalmi viszonyok között, a földesúri hatóságnak ezekre az eszközökre nem volt többé szüksége. Az úriszék hatáskörét a vórhatalmú földesúr személyi és területi jogai határozzák meg. Az úriszók ítélkezik tehát az úr jobbágyai, udvari népe, cselédsége, katonái, alkalmazottai s a jobbágy telkein élő nemesek egymás közötti, a földesúrral szemben felmerülő s idegenek ellenük irányuló mindenféle ügyeiben, továbbá a földesúr területén elkövetett bűncselekmények s a birtokain kézrekerült gonosztevők ügyében. Megmarad az úr juriszdikciója az általa időlegesen vagy örök joggal elajándokozott jobbágytelkek ós jobbágyok felett is. E szóles hatáskörből következik, hogy nem ritkán más nemesek jobbágyai, sőt nemes személyek maguk is kerülnek az úriszék ítélkezés^ alá. Az utóbbi esetekben, különösen ha főbenjáró bűnperről van szó, a vádlott rendszerint megpróbálja ügyét a nemesi bírósághoz, a vármegyéhez áttétetni. Ez azonban a legritkább esetben sikerül, saz úriszék —a nemes sarkalatos jogaihoz tartozó perrendi kiváltságokat sem véve figyelembe — az elébe került vádlott felett ugyanúgy ítélkezik, mintáz úr saját jobbágyainak bűnpereiben. 105 A pallosjogú földesúr hatalmát mutatja, hogy azt a maga területén a nemesi kiváltságokkal szemben is érvényesíteni tudja. Magától értetődő, hogy az ilyen ügyek száma viszonylag kevés,közölt pereink túlnyomó többségében jobbágyok ügyei szerepelnek. Az úr magánjogi ós úrbéri kereseteit s bűnügyekben — néhány magánvádas ügytől eltekintve •— a közvádat az uraság fiskálisa képviseli. E szerepet gyakran az úr valamelyik tisztje, de többnyire hivatásos ügyvéd, nem ritkán állandó alkalmazású uradalmi ügyész látja el. Jobbágyok kereseteit s a perbefogott jobbágyok védekezését vagy maguk a felek, vagy helyettük is ügyvédeik adják elő. Az utóbbi általában szintén jobbágy, a perbekerült félnek — bizonyára jó beszédkészsége miatt — alkalmilag megbízott képviselője- s ritkán hivatásos ügyvéd. Az úriszék előtt prókátorként forgolódó személyek tehát különböző társadalmi állással s képzettséggel bírnak. Ehhez képest érvelésük is igen különböző, az ügy egyszerű előadásától a körmönfont álokoskodásig, amiben különösen az urasági fiskálisok tűnnek ki. E korszak a rabulista ügyvédek aranykora, a vita — minden fórumon —- nem annyira jogi alapon, mint retorikai vagy dialektikai módszerekkel folyik. Az ügyvédek gyakran a perrel kapcsolatba alig hozható, vagy arra egyáltalán nem vonatkozó, esetleg nem is létező jogszabályokat idéznek, értelmüket önkényesen magyarázzák. Ebben szintén az urasági fiscus jár elől, aki a törvénytudatlan jobbággyal szemben kezét szabadnak érzi. A perszövegeinkben előforduló törvényhelyeket, Hármas•könyv-idézeteket stb. ezért minden esetben ellenőriztük, s szabálytalan alkalmazásukra jegyzetben mindig rámutatunk, sőt ha az idézet tárgya vagy az üggyel való kapcsolata a szövegből nem tűnik ki, ilyenkor is magyarázó jegyzettel szolgálunk. 106 A falusi bírák, hegymesterek, urasági alkalmazottak jelentéseiből s magán panaszokból összegyűlt ügyek, valamint az alsóbb fórumoktól beérke105 L. pl. a 309., 350., 391., 397. sz. pereket. 106 Tévesen vagy karnisán idézett törvénycikkekre, Hármaskönyv-címekre 1. pl. a 184. sz. per 2. jegyzetét, továbbá a 353. sz. 5., a 391. sz. 8. és 10., a 414. sz. 1., az 571. sz. per 3. jegyzetét stb.
