Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

DUNÁNTÚL

hogi az igaz romai körösztény hitre älott, első szóval igy szidalmoszta és mocskolta, mondván: Hol voltál te eb születte kurva ; azután ismegh: Hol voltál te kutya lölkű, es megh : Ki husztál mär minket az pokolbul, ki kisztett tégedet arra, eb lölkű, hogi te megh gyonyál. Secundo. Kire hogi jelentett Nagi Jutka felelt, mondván néki : Engemet senki nem kisztetf. Erre az feleletre uyoslag nemcsak magát Nagi Jutkát éktelenül szidalmoszta, hanem az egész romai hiti s anyaszentegyház és Isten eő szent fölséghe ellenis káromkodott, mondván: Ne szoly kutya lölkű, mert lettél tehát ebbé eb születte? Ha nem kisztettek volna, nem lettél volna, disznó lőlkű pára. Mégh az, ki tégedet reá kisztett, disznó lőlkű, mégh az, ki megh gyontatotis, disznó lőlkű pára. Tertio. Mégh az, ki megh mondotta te néked, őrdőgh születte. Ember voltál, ebbé lettél, ebbé lettél kutya lőlkű, átkozott légy kutya lőlkű, mégh az földbenis megh ne nyughassál disznó pára, az ördögök mégh az csontodatis el szagassák a földben. Mely istentelen káromkodó szókra, szidalmokra, káromkodásokra Kádár Ilona, Kenyeres Ferencz házas társa megh fedette s dorgálta volna.

a Az I gonoszt gonoszai tetézny akarván aszt felelte néki: Oh csipás eb lőlkű pára, te kisztetted arra. Nagi Jutka is megh mondván: Isten megh világosított engem. Kire az I végtéreis képtelenül szitkozódott és káromkodott mondván : Oh te kutya lőlkű, te pokolba világositattáí; száma nélkül disznó lölkűt, eb lölkűt, kutya lőlküt szórván, arra az ki kisztette, mégh az ki meghis gyóntatta. Az mely istentelen gonosz cselekedetiért, káromkodásáért kiványa az dominus A et magistratus fiscussa, hogi ezen I ádstállo aszony iuxta articulum 42. anni 1563, 1659. articulum 42,

2 vagi másként érdeme szerént büntetessék és marasztassék cum reali et effectiva executione immediate subsequenda. Et haec dicit cum clausula addendi, minuendi, corrigendi etc. ad calcem actionum apponi solita. Quibus itaque praemissis sic se habitis, quod ipsum si voluerit, siquidem ipse privilegiatus esset, et statuendorum testium fassionibus testatissimum reddi poterit, cum cautela quidem non de necesse, sed meliori esse,

3 specialiter hic loci interposita, cuperet iudicium et iustitiam debitumque iuris et iustitiae complementum elargiri, ut et instat, urget et reservat. Deliberatum est. Exquo publicis interventis negociis domini iudices nobilium et alii domini convocati ad integritatem pleni numeri commode comparere praesentis diei termino haud valerent ; sed et alioquin ne fors ex paribus parti I transmissis aliqua condescensionis subinferri potuisset difficultas, ob id pro hic et nunc eadem paria ex partium consensu pro condescenso habentur. Ita tarnen partibus sibi invicem communicatis, quandocumque placebit ipsis, 2 Az idézett tc.-ek az istenkáromlók büntetéséről rendelkeznek. 3 Bár a földesurat megillető privilégium alapján bizonyítani nem volna köteles, az ügy érdekében azt is megteheti.