Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
Bevezetés
Amint a büntető perektől a polgári perek felé a most tárgyalt, delictum privatumokkal kapcsolatos ügyek, főleg a gyakran magánjogi elemekkel átszőtt hatalmaskodási ügyek jelentik az átmenetet, úgy kötik össze az úrbéri és polgári pereket azok az esetek, melyekben a földesúr jobbágyainak örökségét perli az úriszék előtt. A per itt lényegében magánjogi jellegű, a követelés alapját viszont a jobbágy-földesúri viszony : a jobbágybirtok feletti földesúri tulajdonjog, illetőleg az abból eredő háramlási jog szolgáltatja. A parasztot csak „munkájának bére és jutalma" illeti meg, a föld az úré, tanítja a kizsákmányolók osztály-joga, a Hármaskönyv (III. r. 30. a), s részletesen kifejti az elv gyakorlati érvényesülésének formáit az örökösödési jog terén is. A jobbágy, magszakadás esetén, csak ingóságairól s szerzett ingatlanainak feléről végrendelkezhetik, minden más birtoka s ha végrendeletet nem tett, összes javai a földesúrra szállanak. A jobbágyság azonban nem tud beletörődni e rideg és igazságtalan törvénybe, s az elhalt özvegye, testvére, vérségi atyafiai gyakran birtokba veszik az örökséget, ugyanígy nem ritkán a szökött jobbágy ingatlanait is. A falusi bíráknak, urasági alkalmazottaknak éberen kell figyelniük, s fel kell jelenteniük az ilyen eseteket, az úr azután perrel támadja meg s kiveti a rokonokat az elfoglalt jussból. 93 A földesúr olykor magszakadás címén olyan jószágra is ráteszi a kezét, ahol vannak vérszerinti örökösök, máskor a vagyontárgy szerzeményi (illetőleg közszerzeményi) jellegét vagy az örökösödés jogosságát vitatja, vagy a végrendeletet igyekszik érvényteleníttetni, hogy ezen az úton szerezze meg az örökséget. A jobbágyvégrendelkezés alakiságainak tisztázatlan s a falusi élet írásbeliségének fejletlen volta ilyen perekhez sok lehetőséget nyújt. A végrendelet megtámadásához, mint pereink mutatják, a földesurak önkényesen további lehetőségeket teremtenek. így kialakítják a gyakorlatot, hogy a jobbágynak bizonyos vagyonrészt vagy összeget az úr számára is testálnia kell, e nélkül a végrendelkezés érvénytelen, amiről még a nemesi érdekeket oly nagy körültekintéssel biztosító Werbőczi sem tesz említést. A földesúrnak és fiskálisainak mohóságát csak a szőlők és irtásföldek szabadabb öröklése és hagyományo zása, az özvegyi jog, valamint a helyi szokás korlátozza. A jobbágyasszony, a nemesi jogtól eltérően, a házasság alatt szerzett vagyonban osztályossá válik, sőt ha a férj végrendelet nélkül hal meg, s utód nincs, az egész közszerzeményt örökölheti (a földesúr haramiáéi joga ilyenkor, úgy látszik, csak az asszony halála után nyílik meg). A helyi szokás viszont főleg a mezővárosok — a falu népénél valamivel szabadabb — lakosságának ügyeiben jelent olykor segítséget a földesúri követelésekkel szemben. Beregszász mezőváros statútuma alapján például, mely a végrendelet érvényességéhez csak két tanú aláírását kívánja, az úriszék elutasítja az uraságnak a szokásos hét tanú hiánya miatt a végrendelet ellen emelt kifogását. Pápa lakosságának szintén saját szokásjoga van a végrendelkezés tekintetében, amit az úriszék figyelembe vesz. Lózs város szokása a vérségi atyafiaknak a magvaszakadt ősi jószágban is örökösödést enged stb. 94 Már ezekben, a jobbágy-földesúri osztályharc körébe sorolható polgári perekben is, de még inkább a jobbágyok egymás közötti örökösödési és osztályospereiben s az úriszék előtt folyt különféle egyéb ügyeiben a feudális kor 93 L. pl. a 87., 202., 215., 343., 387., 428. stb. sz. pereket. 94 A fenti sorrendben 1. az 562.; 87., 200., 203., 214., 419., 428., 432.; 322., 328. ; 257., 286., 570. stb. sz. pereket.
