Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Bevezetés

joganyagának egy eddig figyelmen kívül hagyott, ismeretlen és új ágazata tárul fel, a jobbágy-magánjog. A korszak terjedelmes szakirodalma Husztytól Kelemenig vagy Kövyig mint ,,jus Hungaricum"-ot vagy ,,jus patrium"-ot a nemesi magánjogot tárgyalta, s a műveikre támaszkodó polgári kori jogtörténetírás feudális magyar jogként ugyanezzel az anyaggal foglalkozott, a jobbágyság jogi helyzetét legfeljebb az úrbéri jog szemszögéből vizsgálta. A nemesi jog alatt vagy mellett élő sajátos jobbágyjog vagy népi jog elkerülte a kutatók figyelmét,

95 amint az úriszéki iratok is kívül maradtak érdeklődésük körén. Kiadványunknak talán legnagyobb jelentősége, hogy a jobbágymagánjog forrásanyagát a kutatás rendelkezésére bocsátja. A közölt szövegek lehetővé teszik az utóbbi részletes feldolgozását, a nemesi és jobbágy jog összehasonlítását (elsősorban a családjog és öröklési jog, de a kötelmi jog szempontjából is). S ez nemcsak a jobbágyság viszonyait világítja meg egy újabb oldalról, hanem új adatokat szolgáltat annak a vitás kérdésnek további vizsgálatához is, hogy a Werbőczi-féle ,,jus consuetudmarium" milyen mértékig tartott fenn valóban ősi szokásjogot, s milyen mértékben volt a szerzőnek — osztálya érdekében — más jogrendszerek (a római jog s a kánonjog) felhasználásával készült saját konstrukciója. A közölt perszövegek részletesen s a legkülönbözőbb viszonylatokban bemutatják a jobbágyság öröklési rendjét, helyi örökösödési szokásait,, a lemenők és felmenők öröklési jogait, az idősebb és fiatalabb testvérek s a fiág és leányág elvileg egyenlő jogaiban érvényesülő gyakorlati különbségeket, az apa gazdaságában egy kenyéren élő vagy bizonyos ideig tovább is együtt gazdálkodó testvérek osztozkodását, a fiúk és leányok kiházasításának öröklésjogi kihatásait, az oldalág, testvér, unokatestvér és más vérségi atyafiak öröklésének rendjét és rokonságfoki határait, az őstől maradt öröklött ós szerzett, ingó és ingatlan javak osztályának módját, a házastársi közszerzeményi elv, illetőleg az özvegyi jog érvényesülésének formáit, a móring, a hitbér kiadása s a végrendelkezés, hagyományozás körüli szokásokat stb. Más perek az özvegy újabb férjbezmenetelének birtokjogi következményeit, a mostoha szülő és mostoha gyermek örökösödésének, illetőleg haszonélvezetének lehetőségeit, a jobbágygazdaságba kívülről, a második feleség s annak gyermekei által hozott javak sorsát, a telek osztódását, tovább szállását, a postfunduális föld és ház s a szőlő és irtásföld öröklésmódját mutatják. A közölt — nagyszámú — örökösödési és osztályperben a legkülönbözőbb rokoni kapcsolatban levő felek csapnak össze, s a fenti szempontokat az örökséget terhelő adósság, a javak használatára kötött megállapodások, haszonélvezeti jog, ajándék, rokoni elővételi jog, zálog, csere stb. szempontjai keresztezik vagy perújítás kombinálja. E nem ritkán igen bonyolult perek s a közölt sokféle gyámsági ügy a jobbágy-családjog és öröklósjog páratlanul gazdag forrásanyagát szolgáltatják. Belőlük kirajzolódik a jobbágyság öröklésrendjének a nemesitől legjobban elütő tulajdonsága : az itt meglevő hitvestársi közszerzeményi jog s a nőág egyenlő osztozkodási joga, látható viszont közös vonásuk is, a vérségi jognak a jobbágy-magánjogban szintén igen messzemenő érvényesülése. Magától értetődő, hogy az úriszék ez ügyekben való ítélkezésénél sem feledkezik meg a földesúr érdekeiről: ha ürügy van rá, bírságot szab ki, s a hagyaték oda95 A kérdést érinti Tagányi Károly (A hazai élő jogszokások gyűjtéséről. Néprajzi Könyvtár, új folyam 1. füzet, Bp. 1919.) s a jobbágy birtokjoga szempontjából foglalkozik vele Szabó István (A jobbágy birtoklása az örökös jobbágyság korában. Értekezések a történeti tudományok köréből. XXVI. k. 4. sz. Bp. 1947.).