Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Bevezetés

elkövetett vétségek vagy kihágások miatt a földesúri hatóság részéről indított különféle pereket.

90 A közölt ügyek tekintélyes részének tárgyai ún. delictum privatum-ok : becsületsértés, rágalmazás, testi sértés és hatalmaskodás. Az utóbbi alatt szövegeinkben „kisebb hatalmaskodás" (violentia, minor potentia) értendő, ami különböző, személy vagy vagyon ellen irányuló erőszakos cselekményeket foglal össze. Mindezek a feudális jog szerint nem számítottak a bűnügyekhez, nem is azok alakiságai szerint tárgyalták őket, a sértett magánkeresetére indultak, a büntetőpereket tehát ez a perkategória kapcsolja össze a polgári perekkel. Az elmarasztalt fél az eset súlya szerinti összegű bírságot s gyakran fájdalomdíjat, kártérítést is fizet. A bírságok részben kötött összegűek, mint a vérdíj, élődíj és a nyelv váltság 91 részben szabadon állapítja meg s veti ki őket a bíróság. A bírság vagy teljes összegében vagy nagyobb részében a földesurat, a bírságpótlékok pedig tisztjeit gazdagítják. A fájdalomdíj vagy kártérítés öszszegét rendszerint a felperes jelöli meg oly módon, hogy a sérelmezett cselekmény ismertetéséhez hozzáfűzi a „kit fel nem vettem volna" szokott formulát s utána a kívánt összeget (pl. „kit fel nem vettem volna dijamért", ti. 40 forintért, vagy „fel nem vettem volna 24 forintért" stb.). Ezt a bíróság vagy a kereset szerint megítéli, vagy esküre utasítja a sértettet a követelés bizonyítására, aminek az ítélet nem ritkán maximális összegét is meghatározza. Az elintézés másik módja a sértett megkövetése, amire a bíróság ítélete kötelezi az elmarasztal£ felet, megszabván azt is, hogy a megkövetést hányadmagával együtt tartozik elvégezni. Ezeknek száma (s az ilyenkor szintén kiszabott bírság összege) az ügy súlya és a sértett személye, rangja szerint változik; természetesen több, ha az uraság tisztjei, egyéb alkalmazottai, vagy az ő bizalmi emberei, bíró, hegymester stb. megsértéséről vagy bántalmazásáról van szó. Az ügyek nagyobb részében ugyanis a panaszos a mondottak közül kerül ki, de van ellenük indult per is, általában ez ügyekben a falu társadalmának minden rétege szerepel, nemes, jobbágy, zsellér, iparos, vlah pásztor, vándor kereskedő stb., néha egész faluk csapnak össze a vitás határ miatt. A perek a mindennapi élet súrlódásaiból erednek, éppen azért tárgyaikból, a felek s a tanúk előadásából az egykorú viszonyok, a falu élete különös színességgel és közvetlenséggel tárul fel az olvasó előtt. •— Megértésük végett az elmondottakat a jobbágyok (testisértési, hatalmaskodási ügyekben gyakori) fegyverhasználatára vonatkozó magyarázattal kell még kiegészítenünk. Az 1514. évi 60. tc.-t, mely a jobbágyságot a fegyverek tartásától eltiltotta („ha a jobbágynak puskája van, jobbkeze levágandó" stb.), az uralkodó osztály hatálytalanítani kényszerült. Az 1526. évi 10. tc. a török ellen az egész lakosságot mozgósította, elrendelvén, hogy a király parancsára a parasztság is „per singula capita . . . bene armata" felkelni tartozik. Mint pereinkből látható, a jobbágy élt a lehetőséggel: fegyvert tart, a török veszélynek kitett területen kardot visel, puskát hord magával.

92 90 A fenti sorrendben 1. pl. a 129., 168., 210., 273., 303., 304., 335., 386., 489., 553. ; 326., 552., 554. ; 354., 455., 420., 27., 263. sz. pereket. 91 L. a nomenklatúrában e címszavakat. 98 A kikezdés tartalmára nézve 1. pl. a 3., 8., 24., 56., 68., 69., 73., 74., 77., 79., 83., 92., 112., 140., 150., 157., 167., 172., 182., 185., 275., 276., 285. stb. sz. pereket. L. a nomenklatúrában a hatalmaskodás, földre ejt, violentia stb. címszavakat.