Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Bevezetés

ségének kérdése. Sok perben folyik vita a szándékosságról, szerepel már az előre megfontolás (praeconcepta malitia) is, továbbá a gondatlanság, illetőleg — a védelem részéről — a véletlenre való hivatkozás. A beszámíthatóság kérdése szintén többször előkerül. Egy vádlott pl. hagymázos önkívületére, többen részeg voltukra hivatkoznak, amit azonban az úriszék nem fogad el mentségül, s az említett — főbenjáró — perek mindenikében halálbüntetést szab ki. Az egyik esetben, mostohaleányát teherbe ejtő vádlott (fővesztésre szóló) ítélete ki is mondja, hogy ilyen bűncselekménynél a részegség nem számít enyhítő körülménynek. Viszont ismételten előfordul, hogy a bíróság különböző okokra, például a vádlottak fiatal korára tett hivatkozással a büntetést valóban mérsékli: a halálbüntetést mellőzi, vagy a „megérdemelt" kínosabb halálnemet a legenyhébbnek tekintett kivégzésmóddal, pallossal cseréli fel.

80 Megemlíthetjük még a jogos önvédelem s a végszükség szempontjait, amiken szintén több perünk sorsa dől el. Devecser védői például az utóbbival mentik, hogy a török ostroma idején a földesúr borát és gabonáját elfogyasztották s kártérítést ajánlanak. Az ügyész azonban a pert bűnvádi keresettel indítja, s a devecseriek kemény büntetését, vezetőik felnógyeltetését kéri az úriszéktől. — A büntetés végrehajtását akadályozó okként szerepel a terhesség : ilyen esetben a halálbüntetés csak a szülés után hajtható végre. Gyakori a végrehajtás időhöz nem kötött feltételes felfüggesztése az elítélt fogadalmára. A felfüggesztés addig marad érvényben, amíg az elítélt visszaesés vagy bármiféle újabb inkriminált cselekmény miatt ismét perbe nem kerül; ez esetben a halálbüntetés azonnal végrehajthatóvá válik. Az ilyen elintézés s a korlátlan kegyelmi jog — hiszen, mint láttuk, az úriszék gyakran ítéletet sem szab ki, hanem a vádlott sorsát teljesen a földesúr önkényére bízza — szintén hatalmas fegyver a jobbágyok rettegésben tartására. Hasonló eszköz a vádlottól elbocsátása fejében vett reverzális, hogy perbefogatásáért senkin bosszút nem áll, s a földesúrnak kárt nem okoz.

81 Az itt tárgyalt kérdéscsoportot azzal a megjegyzéssel zárva, hogy szövegeinkben büntetőjogi elévülés nem szerepel,

82 anyagunkról a következőkben a tételes jog, a büntetőjog különös része szempontjából igyekszünk áttekintést nyújtani. A fennmaradt perszövegekben— s ennek megfelelően közlésünkben — a legkülönfélébb bűntettek, vétségek és kihágások s az egykorú büntetések mindenféle fajtái megtalálhatók. E változatos anyagot a továbbiakban nem a ma szokásos beosztás szerint, hanem a büntetőjog egykorú rendszerezését alapul véve foglaljuk össze, hogy szövegeink tartalmát, a bennük tükröződő jogi felfogást ezen az úton is közelebb hozzuk az olvasóhoz. Alapul az említett Praxis Criminalist vettük, mely 1687 óta, amikor latin fordítása Nagyszombatban először megjelent, illetőleg 1696 óta, amikor szövege függelékként a Corpus 80 A fenti sorrendben 1. a 129., 334., 560.; 210., 218.; 120., 142., 204., 218., 227., 256., 326., 391. ; 2., 380., 385. ; 350., 446., 520. stb. sz. pereket. 81 A fenti sorrendben 1. pl. a 204., 247., 309., 326. ; 334. ; 230., 391. ; 197., 310., 313., 398., 576. stb. sz. pereket. A folyamatos cselekmény és bűnhalmazat megítélésére 1. pl. a 199., 206., 237., 250., 259., 303., 310., 313., 398., 526., 531., 534. sz. pereket. 82 Az egykorú büntetőjog ismeri az elévülést; magánjogi elévülés perszövegeinkben is gyakran szerepel. Büntetőjogi elévülésre azonban az átnézett úriszéki peranyagban nem találtunk adatot. Legfeljebb azt az esetet lehet e szempontból említeni, amikor a vádlott arra hivatkozik, hogy a cselekményt a régi földesúr idején követte el, a jelenlegi földesúr tehát nem jogosult ellene eljárni. Az úriszék az érvelést nem fogadja el. L. a 303. sz. pert.