Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Bevezetés

Jurisba is belekerült, Magyarországon általánosan elterjedt és — saját kodifikáció hiányában — a magyar büntető jogszolgáltatásnak egészen 1848-ig egyetemes normájául szolgált. A bűntettek és vétségek (delicta v. erimina publica) közül a Praxis Criminalis első helyen a káromkodást s a boszorkányságot, mint az isteni világrend ellen irányuló cselekményeket tárgyalja, üldözésükre a hatóság buzgalmát azzal a megjegyzéssel serkentve, „nehogy Isten a hanyagul eljáró felsőséget s az egész országot jogos haragjával sújtsa".

83 Kiadványunkban mindkét tárgyra vonatkozólag több per található. A káromkodó büntetése a kialakult gyakorlat szerint, a cselekmény fokozataihoz, illetőleg megismétlődéséhez képest bírság, botbüntetós vagy fejvesztós, ami nyelvkitépéssel súlyosbítható. A boszorkányperekben jobbágynők és férfiak s egy praedialista nemes asszony állanak az úriszék előtt. A vád : rontás, varázslás, emberek, állatok elpusztítása, magzat elvesztése, alak felcserélése (pl. kutyává változás), mágikus eszközök tartása, ily célra emberi koponya főzés, varangyos bóka szárítás, vagy általában a szokott „ördögi mesterség". A vízpróbán elmarasztalt s beismerő vallomást tett vádlottat máglyahalálra ítélik, a többit nehéz feltételű tisztító esküre utasítják. Ennek sikertelensége esetén az utóbbiak sorsa is rendszerint máglya, de más kivógzésmódok is előfordulnak pereinkben (két perbefogott férfi azonban az egyháznak fizetendő bírsággal szabadul).

84 A bűncselekmények következő csoportjaként a Praxis Criminalis a felségsértési, rebelliót, conspiratiót s a hazaárulást foglalja össze, amiket a magyar törvény a nota infidelitatis esetei közé sorol. Az előzőkben láttuk, hogyan alkalmazzák a pallosjogú kiskirályok a hűtlenség bűnét a földesúri hatósággal, urasági tisztekkel stb. tettlegesen szembeszegülő jobbágyokra, s hogy állítják be lázadásnak, párt ütésnek, összeesküvésnek alattvalóik szervezettebb megmozdulásait a rájuk nehezedő elnyomás ellen. Ezekre az ügyekre tehát nem térünk vissza, csak az úriszék által ilyen esetekben (s a szintén pártütésnek, hitszegésnek misősített kisebb ügyekben) kiszabott ítéletekre utalunk. A büntetés egyes vádlottakkal szemben vérdíj, fejváltság, jószágvesztés, börtön, vagy fej- és jószágvesztés, a városok és faluk együttesen elmarasztalt lakosságával szemben fejenkint vagy egy tételben kivetett nagy összegű bírság, a berencsiuradalom felzendült faluinak esetében viszont véres megtorlás : tortúrával is súlyosbított halálbüntetés a bírákra s a magukat igazolni nem tudó vezetőkre, vérdíj az esemény kisebb szereplőire.

85 Itt kell említenünk azokat a pereket, ahol nemcsak a földesurak önző érdekeiről,a törvény ilyen irányban elcsavart, önkényes alkalmazásáról,hanem valóban állami ós társadalmi érdekeket sértő cselekményekről van szó. Ilyen ügyek a „törökösség" és „pribéksóg", a törökkel való cimborálás vagy együttműködés esetei, melyekkel szemben a bíróság gyakorlata, az egykorú jogszabályoknak megfelelően, kíméletlen keménységet tanúsít. Közlésünkben több ilyen tárgyú per szerepel. Az egyiket, egy török rabba beleszeretett s vele együtt szökést kísérlő jobbágynő ügyét fentebb már érintettük ; ítélete kínzással súlyosbított fejvesztés. Egy másik rabszabadítási ügy vádlottját, ki Lánzsór 83 Praxis Criminalis, pars II. art. 59. 84 L. a 477.. 95., 195., 231., 240., 372., 381., 383. sz. pereket. 85 L. a 44. és 74—76. jegyzetekben felsorolt pereket. Az említett kisebb ügyekre, melyek között dézsmaeltitkolástól a földesúr szidalmazásáig vagy a botbüntetés elleni tiltakozásig a legkülönfélébb esetek fordulnak elő, 1. pl. a 176., 177., 352., 480., 579. stb. fiz. pereket. 3 Üriszék