Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

DUNÁNTÚL

Ha az itt kelt ítéleteket ez országrész világi urainak fórumaival Összehasonlítjuk, megállapítható, hogy a pannonhalmi főapát úriszéke szigorúságban amazokét is felülmúlta, a főapátság jobbágyai még keményebb juriszdikció alatt állottak, élénk cáfolataként a régi szállóigének: „unter Krummstab lében ist gut". Feltűnő például, hogy a főapátsági úriszék bírái általában semmibe sem veszik a tárgyalásokon a perbevont jobbágyok érveit, az úr keresetére előadott védekezésüket. Csak a vóneki jobbágyok esetét említjük. Megparancsolja nekik az úr, hogy két nagy „kast fonjanak" (hombárt készítsenek).

1 A vénekiek ezt megtagadják, és arra hivatkoznak, hogy a kasfonás nem kötelességük, nincs úrbéri terheik között. A bírák a védekezésre ügyet sem vetnek, fel sem merül a kérdés, hogy jogos volt-e az úr parancsa, vagy nem : megállapítják az engedetlenséget, és súlyos bírságot szabnak ki. Ezzel egyben az új terhet úriszéki segédlettel állandósítják ; néhány évtized múlva már szokásra hivatkozva végezteti az uradalom a ,,fonás"-t. Évszázadok folyamán így számos új teher keletkezett, melyek az úr számára szent és sérthetetlen joggá váltak. Ez annál nagyobb elkeseredést szült, mert a jobbágy a tőle megkövetelt ,,hűsóg"-ért védelmet sem kapott urától. A pázmándi jobbágyok pl. oltalmat kértek a szénájukat lopkodó győri katonák ellen. A főapátot azonban felbőszíti, hogy a pázmándiak kérésükkel háborgatják, „megbúsították", ezért mint „lázadókat" úriszéke elé állítja s keményen megbírságoltatja őket.

2 Egy másik perben a vénekiek fenti ügyéhez hasonlóan járnak el velük szemben. Hiába hivatkoznak a jobbágyök a „régi rendtartás"-ra, melynek értelmében az úr a bevetett puszta telket annak learatása előtt nem igényelheti vissza. Az úriszék megállapítja, hogy az urat semmiféle rendtartás nem kötheti és nem is köti, a bevetett földet tehát joga van visszavenni a parasztok learatatlan gabonájával együtt.

3 E viszonyok magyarázhatják, hogy az uradalomban élő nép ellenállása nem esetleges és ösztönös, hanem — mint lózsi pereinkben is látjuk — tudatos ós szervezett. Egyszerre 50 pázmándi jobbágy tagadja meg a nádvágást; ugyancsak pázmándiak három birságos parancsolat után sem mennek el hosszú fuvarba ; ravazdi jobbágy szervezi az aratók ellenállását, kioktatva őket, hogy az úr részére eső kévéket kisebbre, a saját részükre esőket nagyobbra kössék ; a jobbágy kiszabadítja szolgáját az őt elfogó nemes kezéből ; a falu eltitkolja az örökös nélkül elhalt jobbágy hagyatékát, s a szolga agyonüti gazdáját, aki megtagadta tőle munkabérét, élelmét, sőt a bér kifizetése helyett ütlegelni kezdte.

4 Az úriszéki jegyzőkönyvek a feszült helyzetet tükrözik. Az ítéletek gyakran elrettentőek, hozzájuk hasonlókat csak a makovicai úriszéken találunk. Pannonhalmán enyhe büntetés a nagy összegű bírság; a legsúlyosabbak : vasban végzendő kényszermunka, fej- és jószágvesztés, tüzes fogókkal kínzás, kézlevágás, utána lefejezós, kínvallatás után kerékbetörés, karóbahúzás stb.

5 Mindez azt bizonyítja, hogy az egyházi földesúr — mint erre 1 L. a 164. sz. pert, illetőleg annak 1. jegyzetét. 2 L. a 169. sz. pert. 3 L. 187. sz. a. közölve. 4 A perek — a felsorolás rendjében — a 184., 163., 183., 171., 172., 166. és 204. számok alatt találhatók. 5 A bebörtönzés — másutt bírsággal elintézett — úrbéri üggyel kapcsolatban is előfordul. A pázmándiakat pl. végül is azzal kényszerítik a hosszúfuvar elvégzésére, hogy a falu lakosságából három öreg polgárt elfognak s tömlöcbe vetnek. L. a 163. sz. a. közölt pert.