Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

DUNÁNTÚL

Az mj az teob adósságát illeti Blaskouith vramnak,

12 azt w kegielme keresse teorweniel. Hogj penigh Barasouith Marton itt mar az íuztin haromzor méltatlanul kereste az actort, az méltatlan kereseten megh maradót vramnak w Nagnak teorweniben fl. 5, facit fl. 15. Az úriszék ítélete :] 1613. 18. die Iulii. Levata est praesens causa per dominos iudices arbitros et deliberatum est. Miuel hogi causa conti

overtitur ratione fundi seu bonorum sub iurisdictione domini magnifici existéntium, I scilicet Braszouích de iure regni debuisset iuri stare coram iudicibus loci. Quia vero contumacia ductus compareré recusavit, in quantum causa eundem Brassouith concernit, vinea adiudicatur ipsi A et cum convictione approbatur iudicium loci. In quantum vero deliberatio iudicum loci dominum magnificum uti dominum terrestrem spectaret, ubi de et supei vendition e alicuius vineae ipsum dominum magistratum et terrestrem usu quodam praetenso ipsorum admonere non fuisse necesse, délibérassent : ista deliberatio non stat et condescendit. Nam sicuti per aestimationem licet domino terrestri quempiam de vinea eiicere,

13 pari ratione admoniti domini terrestres super venditione huiusmodi vinearum de iure regni procedere deberent et magister montanus talem venditionem ad notitiam domini terrestris semper dare tenetur. Uo. 57—60. I. 133. 1613 július 18, Németújvár Gombkötő Tamás saját 'pénzén húrom társával üzleti vállalkozásba fogott, Ausztriában való eladásra sertéseket vásárolt, aminek a hasznából egyenlőképpen részesedtek volna. Minthogy Gombkötő a sikeres ügylet után, útközben — Stájerország területén — rablótámadás áldozata lett, özvegye az üzlettársaktól követéli a férje által befektetett s elrablott pénzösszeg háromnegyedét. A városi bíróság ezt meg is ítéli, de az úriszék az alperesek fellebbezése folytán úgy dönt, hogy az utóbbiaknak csak azt kell bizonyítaniuk, hogy Gombkötő elismerte az üzletbe befektetett tőkéjének visszanyerését; ez esetben az özvegynek nincs keresni valója. A nyereséget azonban négyfelé kell osztani s abból egy. formán részeéednek. 12 L. az 5. jegyzetet. 13 Ez az elv alkalmazott formája s kiterjesztése annak a jognak (1. Hármaskönyv IH. r. 30. c. 8. §), hogy a földesúr a jobbágyot „becslés" útján — értsd: önkényesen megállapított csekély összeg fejében — szőlejéből bármikor kivetheti. — A „kibecsültetés" lehetőségének a munkakedvet bénító hatása egyik tipikus példája a delelőpontján túljutott feudális jogi fejépítmény termelést, a termelőerők fejlődését akadályoz J visszahatásának.