Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

DUNÁNTÚL

mert touab nem warlak. Azért Barassouith Marton kerth tauabra napoí az penz le tetteiének. Blaskouit vram semi kepén nem akartta varny. Erre Barasouith Marton mond : lm az szeóleó err 100 forentoí. Adgy 20 fl. rea, es az szeoleot neked wallom. Erre mond Blaskouith vram : Nem adok egi pinztis, hanem ad megh az en pinzemeth, nem kel nekem az the szeőleőd.

c Erre Blaskouit vramtul ker felessigenek egi sokniara walo poztoth, mellieth megh nem igerí; hanem az hegi mester kerj Blaskouith vramat, hogi ne hadgia, hanem ágion nekj egi mentere walo postoth. Mellieth Blaskouith wram magának megh igerí. Es Barassouith Marton az maga io kedwebul az feoljwl megh irt szeoleöth Blaskouith vramnak eoreokben, firul fira feöl vallotta es adomastis ittak es vgi atta, az mint szeoleo eoreoksigeth feöl kel adn? es wallany. Blaskouith vram peniglen azt monta, hogi ha megh kérheti vramtul eö Ngtul az tized bechet,

9

megh kerj. Babich Sophiays eszent wallya ;

d Jozt Motesis est wallja, seöt az Barassouith Marton ugi itteotte niakon, az mint ithette, ezt mondwaw : emlékezel erreól, hogi mar attam es walottam Blaskouith vramnak az Fel Gromon ualo szeőleoméoí.

10 Deliberatum. Miuel hogi wram eö Naga ezt az ket fel keőst walo igenethlensigeth wy feolleotre, vgi mint fuztire errestette,

11 az I nem comparealuan, illen deljberatiot latunk. Miwel hogj az feolliwl megh irt 3 szeomely azt wallya, hogi ha Sent Jakap napiara le nem teszy az I az fl. 80 az actornak, megh maradót az I az actornak azon az fl. 100. Az másod rendbeli biszonssagok hogi azt wallyak, hogi az I eoreokben, firul fira atta az actornak az megh neueszeth szeoleot in et pro fl. 80, az mj regi teórueniunk ez : hogi walakj szeoleo eőreőkssegeth keottj es vallya az hegi mester elleót, azt maga szeomeliben senki megh nem olhattya es megh nem massolhattja. Hanem az mj regj sokot eleö teorweniunk szerient az A birya mint sayattiat es eoreoketA. Az my peniglen azt illetj, hogi senkj seoleyt el nem áthatja, hanem az mj kegelmes vrunkat, megh az kj feodes vrunk, azt kel megh kínálnunk vele, ez soha sem teorweniunk, sem sokassunk nem uolí. Hanem teorweniunk az, hogj ver szerient walo attiankfiat es somszidinkat kinallyok megh es eszeken kiwl az. kinek adhatok, annak attok. Igys vrunk w Nga iowedelme el nem wezheth, miuel hogi egiczerj biszonssagbul megh techek, hogi Blakouith vram monta, hogi abbul vrunknak v

e Ngnak kedweth keresy, eszel w keglme tartoszik. 9 Helyesen: a tizedbecsen (ti. annak lefizetése ellenében a szőlőt). Vagy a tizedbecs elengedését akarja kérni. 10 Ingatlan átadása, határjárás (határmegállapítás) stb. alkalmából szokás volt valakit a helyszínen keményen megütlegelni, hogy ezáltal az esemény vagy hely (pl. a határmegállapításnál) erősen az emlékezetébe vésődjék, s az illető később jó tanú lehessen. Hogy a dolog emléke minél tovább fennmaradjon, a mondott célból rendesen fiatal legényeket vagy serdülő korú fiúkat „csaptak meg". 11 A földesúr a pert — „új feleletre", azaz új tárgyalásra — a falu színe elé utalta. c ő = o

22 d y = y

19 e % — v

19