Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
Bevezetés
jobbágyoknak bármilyen tárgyú perükben az úriszéktől való további fellebbezésére utalna. Az ellentmondást a jegyzőkönyvek több szöveghelye magyarázza meg. A körmendi úriszéken pl. 1603-ban egy emberölés miatt halálra ítélt vádlott Vas megye törvényszékéhez akar fellebbezni. A bíróság — már a szokásra hivatkozva — megállapítja, hogy a földesúr törvényszékéről fellebbezésnek helye nincs, ezért a kérelmet elutasítja. Ugyanez az úriszék, szintén 1603-ban, egy más ügyben is hasonló módon jár el. Ezúttal a magánvádló jelent be fellebbezést, akinek az öccsét a vádlott állítólag szolgájával megölette, az úriszék azonban felmentő ítéletet hozott. A fellebbezést elutasító határozat szerint ,,liber magistratus lévén eö nagysága, inneid az eö nagysága székiről nem transmittalni sehova", vagyis az úrnak, mint szabad ispánnak pallosjogú úriszókétől nincs fellebbezés. 30 1658-ban Lózs mezőváros lakosságát fogja perbe a földesúr, Viczay János, mert a lózsiak egy várósukbeli asszony megbüntetése ügyében a vármegyéhez akartak fordulni. A vád emiatt : az úr „magistratusi authoritasának" megsértése s „derogamen honoris". De ugyanígy fogja fel a földesúr, ha jobbágyai polgári vagy úrbéri ügyben próbálnak az ő hatalmi körén kívül — vagy felette — álló fórumokhoz folyamodni. 31 Még jobban rávilágít a földesúri ítélkezés teljes önállóságára az az ügy, amit az Ostffyak úriszékének jegyzőkönyve örökített meg. A halálra ítélt vádlott — az idézett 1563. évi 41. tc. alapján — ügyének a király elé terjesztését kérte, ami különben az átnézett egész úriszéki peranyagban egyetlen eset arra, hogy az elítélt a királyhoz folyamodott kegyelemért. Az utóbbi körülmény, a gyakorlat hiánya, magában is elég jellemző, de az ügy elintézése a legkisebb kétséget sem hagyja fenn. A vád szerint az idézett törvénycikk „contra quotidianum usum et praxim" nem segít a vádlotton, mert az állandó gyakorlat és szokás erősebb a törvénynél, s „nunquam iuxta eandem legem appellatio in similibus admissa extiterit, verum semper contrarium". Az úriszék „lege, usu et praxi in similibus observari solitis id dictantibus" a kórelmet valóban elutasítja, az ügyet nem adja ki a kezéből. 32 A felhozott példák, melyekhez anyagunkból még továbbiak idézhetők, kétségtelenül mutatják, hogy a földesúri hatalom növekedésével, a paraszt helyzetének romlásával a XVI. század folyamán a fellebbezés lehetősége is elveszett, s a földesúri erőszakszervezet által emelt vasfalak bezárultak a jobbágy körül. Hasonló változás megy végbe a kisebb nemesség jobbágyai felett ítélkező vármegyei jogszolgáltatásban is : Kitonich szerint (1619) ,,iuxta modernorum usum" a parasztok ügyei a megyei törvényszéktől nem mehetnek tovább a kir. curiához. 33 Néhány évtized alatt, a XVI. század végére tehát a földesúri ideológia az új rendből szokásjogot teremt, s az ellentétes irányú jogszabályokat mint soha érvényben nem volt intézkedéseket tünteti fel. Más lapra tartozik, hogy az 1563. évi 41. tc. bizonyára valóban papirostörvény maradt, hiszen a büntető perek fellebbezhetetlensége ekkorra már a feudális jogszolgáltatásban általánossá vált. A XVHI. században a megerősödő Habsburg-abszolutizmus — a saját érdekében — a nemes és jobbágy viszonyába is beavatkozik, s a fokozódó 30 O. Lt. Batthyány cs. körmendi lta. C. IX. Űriszéki iratok, Körmend. 1582— 1609. jkv. 119—126., ill. 101—103. 1. 31 L. a 246., továbbá az 50., 193., 223. stb. sz. pereket. 32 O. Lt. Ostffy cs. lta „B. 4. s." jelzetű perkötet, 116v—117v. 1. 33 Kitonich i. m. (Directio methodica) cap. Vili. quaest. 4. §. 9.
